Mindenkinek saját természetét kell követnie

(Egy szent ember úszik a folyóban. Egy ember tétlenül üldögél a parton és nézi őt. A szent ember észrevesz maga előtt egy skorpiót. Sajnálatot érez a szegény teremtmény iránt, megfogja és gyengéden kiteszi a partra. Közben azonban a skorpió erőteljesen megcsípi. Az ember a fájdalomtól könnyezik.)

SZENT EMBER: Meg akartalak menteni téged, s most ez a hála érte? Nem számít, én megtettem a kötelességem.

(Néhány perc múlva a skorpió ismét beleesik a folyóba. A parton ülő ember továbbra is figyel.)

SZENT EMBER: Ó, te szegény teremtés, már megint szenvedsz. Igazán sajnállak.

(Ismét felemeli a skorpiót és kiteszi a partra. A skorpió újra megmarja, de most még erősebben. A szent ember felkiált a szörnyű fájdalomtól.)

SZEMLÉLŐ: Bolond vagy! Miért tetted? Először hibáztál, aztán másodszor is elkövetted ugyanazt a baklövést.

SZENT EMBER: Barátom, mit tehetnék? Az én természetem azt diktálja, hogy szeressek, hogy védelmezzek. A skorpió természeténél fogva gyűlöl és mar. Nekem is saját természetemet kell követnem, s a skorpiónak is a maga természete szerint kell élnie. Ha ismét beleesik a folyóba, nem számít hányszor, újra ki fogom emelni belőle. Meg fog szúrni, és sírni, jajgatni fogok, de nem fogom megtagadni természetem, hogy szeressek, védelmezzek és oltalmazzak másokat.

(A szemlélődő azonnal beleugrik a folyóba, hogy megérinthesse a szent lábát.)

SZEMLÉLŐ: Te vagy a Tanítóm, te vagy a Gurum. Már régóta Gurut kerestem, Guru után vágyakoztam. Ma benned megtaláltam igaz Gurumat. Mivel a tanítványod vagyok, mostantól fogva, ha a skorpió beleesik a folyóba, én fogom visszahelyezni a szárazföldre.

(A tanítvány énekel.)

```

Amar bhabana

Amar kamana

Amar eshana

Amar sadhana

Tomar charane

Peyechhe ajike thai

Moher bandhan hiyar jatan

Timir jiban shaman shasan

Halo abasan nai nai ar nai

```

```

Gondolataim, vágyaim, törekvésem,

Életem fegyelmezettsége

Ma oltalomra lelt Lábadnál.

A ragaszkodás kísértő kötelékét, a szív fájdalmát,

Az élet sötétségét és a halál kínját

Nem látom többé, nem érzem többé.

```

(Kisegíti a szent embert a folyóból. A Guru leül a partra, s figyeli mi történik. Néhány perc múlva a skorpió újból beleesik a folyóba. A tanítvány megragadja, s kiteszi a szárazföldre, de őt a skorpió nem marja meg.)

TANÍTVÁNY: Hogy lehetséges ez Mester, hogy engem egyáltalán nem csípett meg a skorpió? Arra számítottam, hogy engem is meg fog marni. Téged kétszer is könyörtelenül megszúrt. Nem értem.

MESTER: Nem érted gyermekem? Elmondjam miért? Hinni fogsz nekem?

TANÍTVÁNY: Kérlek, kérlek mondd el. Hinni fogok neked, Mester.

MESTER: A skorpiónak is van lelke, és az jelezte neki, hogy ha megcsíp téged, akkor te nem fogod kitenni a partra, hanem nyomban megölöd. A skorpió tudta, hogy nem fogadnád el, hogy nem néznéd el hálátlanságát. A te esetedben semmi garanciát nem látott arra, hogy biztonságban lenne. A skorpió azért nem csípett, mert érezte ezt. Az én esetemben a skorpió lelke jól tudta, hogy én sohasem ölném meg, akárhányszor marjon is meg; biztonsága érdekében mindig partra helyezem. A hétköznapi életben is csak akkor harcolnak, veszekednek, fenyegetőznek az emberek másokkal, ha látják, hogy ellenfelük vagy gyenge, vagy nem hajlandó harcolni. Ha úgy látják, hogy a másik erősebb náluk, csendben maradnak.

TANÍTVÁNY: Mester, vannak tanítványaid?

MESTER: Sok-sok tanítványom van.

TANÍTVÁNY: És mit teszel velük?

MESTER: Adok és kapok, kapok és adok. Minden nap megkapom mérgüket és nektárt adok nekik. Megkapom törekvésüket és ők megvalósítást kapnak tőlem. Elveszem tőlük amijük van, a tudatlanságot, s nekik adom, amim nekem van: a bölcsességet. Ők megadják nekem isteni kinyilvánításom ígéretét, ők pedig megkapják tőlem megvalósulásuk biztosítékát. Szükségünk van egymásra. Szükséged van rám, hogy magadat – tisztátalanságod, tökéletlenséged, bizonytalanságod, tudatlanságod – belém üríthesd. És nekem is szükségem van rád, hogy felölthesselek mindenemmel, mindazzal, amit magamban hordozok. Így teljesítjük be kölcsönösen egymást. A te természeted, hogy odaadd nekem, amid van: a tisztátalanságot, a bizonytalanságot, a tökéletlenséget, a korlátozottságot, a kötöttséget és a halált. Az én természetem, hogy azt adjam neked, amim nekem van: tisztaságot, szeretetet, örömet, fényt, áldást és tökéletességet. Amikor a te természeted belép az én természetembe, és az én természetem beléd a tiédbe, akkor mindkettőnk kinyilvánulása és beteljesülése teljes. Így teljesíti be a kereső és a tanító az Örök Vezetőt, a Legfelsőbbet.

From:Sri Chinmoy,Mester és tanítvány, Agni Press, 1985
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/md