Ha a spirituális életet követjük, akkor természetesen a Forráshoz akarunk menni, ami Isten. Olyan isteniek és nagyszerűek akarunk majd lenni, mint a Forrás. Ha végső célunk az, hogy istenivé váljunk, vagy hogy Magává Istenné váljunk, akkor hűnek kell lennünk a világhoz, amelyben élünk. Hogyan kell hűnek lennünk? Hűnek kell lennünk azáltal, hogy minden pillanatban ügyelünk arra, amit mondunk és amit gondolunk. Amikor korán reggel egy gondolat jön hozzánk, ha ez egy isteni gondolat, akkor azt kell éreznünk, hogy ez egy áldás, ami belénk lépett. Ezt az áldást fel kell ajánlanunk a körülöttünk lévő világnak. Ha ezt az isteni gondolatot hűségesen és csendben ki tudjuk vinni a külső világba, és fel tudjuk ajánlani a külső világnak, akkor beteljesítjük a bennünk lévő Istent.
Ha a spiritualitás útját követjük, akkor saját belső életünkhöz is teljesen hűségesnek kell lennünk. Kell hogy legyen egy saját utunk, és száz százalékban hűnek kell lennünk az utunkhoz. Ha van egy spirituális Mesterünk, száz százalékig hűnek kell lennünk hozzá. Hűnek kell lennünk belső életünkhöz, a követett úthoz és a Mesterhez. De eljön majd a nap, amikor rájövünk, hogy csak akkor lehetünk hűségesek a belső fegyelemhez, az úthoz és a Mesterhez, ha hűek vagyunk önmagunkhoz.
Amikor elvégzünk valamilyen tevékenységet, éreznünk kell ebben a tevékenységben Isten életét, Isten kezét. Amikor eszünk, éreznünk kell, hogy az étel Isten. Ha képesek vagyunk mindenben Istent látni és érezni, és érezni tudjuk Istennel való állandó egységünket, akkor automatikusan hűek leszünk önmagunkhoz; és amikor hűek vagyunk önmagunkhoz, akkor feltétlenül megkapjuk azt, amire törekszünk.From:Sri Chinmoy,Életfalevelek, Agni Press, 1974
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/ltl