Lelkednek különleges küldetése van. Lelked a legteljesebben tudatában van ennek.
Mája, az illúzió vagy feledékenység érezteti veled, hogy véges, gyenge és tehetetlen vagy. Ez nem igaz. Te nem a test vagy. Te nem az érzékek vagy. Te nem az elme vagy. Ezek mind korlátozottak. Te a lélek vagy, amely korlátlan. Lelked végtelenül hatalmas. Lelked felülmúl minden időt és teret.
Képes vagy valaha is realizálni a lelkedet? Képes vagy teljesen tudatában lenne a lelkednek, és egynek lenni vele? Mindenképpen képes vagy. Mert valójában nem vagy más, mint a lélek. A lelked képviseli a tudat természetes állapotát. De a kétség megnehezíti a lélek realizálását. A kétség az ember hiábavaló küzdelme a külső világban. A törekvés a kereső gyümölcsöző bizalma a belső világban. A kétség küzd és csak küzd. Végül meghiúsítja saját rendeltetését. A törekvés felfelé repül a Legmagasabbhoz. Utazása végén eléri a Célt. A kétség a külső megfigyelésen alapul. A törekvés a belső tapasztalaton alapul. A kétség kudarccal végződik, mert a véges fizikai elmében él. A törekvés sikerrel végződik, mert az örökké felemelkedő lélekben él. A törekvés élete a Béke élete. A törekvés élete az Üdvösség élete. A törekvés élete az isteni Beteljesedés élete.
Ahhoz, hogy tudd, mi a különleges küldetésed, mélyen magadba kell merülnöd. Fáradhatatlan utazásodon a reménynek és a bátorságnak veled kell menniük. A remény fel fogja ébreszteni belső isteniségedet. A bátorság virágba fogja borítani belső isteniségedet. A remény arra fog ösztönözni, hogy álmodj a Transzcendentálisról. A bátorság arra fog ösztönözni, hogy manifesztáld a Transzcendentálist itt a földön.
Ahhoz, hogy megérezd, mi a különleges küldetésed, mindig alkotnod kell. Ez az alkotásod olyasmi, amivé végső soron válsz majd. Végül felismered, hogy alkotásod nem más, mint az önfeltárásod.
Igaz, ugyanannyi küldetés van, mint ahány lélek. De minden küldetés csak akkor teljesül be, ha a lelkek elértek bizonyos fokú tökéletességet. A világ isteni játék. Minden résztvevő részt vesz a sikerében. A szolga szerepe ugyanolyan fontos, mint a gazdáé. A kollektív beteljesülés minden egyes individuális rész tökéletességében van. Mindamellett az egyéni beteljesedés csak akkor válik tökéletessé, amikor az egyén megalapozta elválaszthatatlan kapcsolatát és megvalósította egységét a világ minden emberi lényével.
Te egyetlen vagy lábad talpától a fejed búbjáig. Mégis egy helyen fülnek neveznek, más helyen pedig szemnek. Testedben minden egyes helynek saját neve van. Furcsa módon, bár ők mind ugyanannak a testnek a részei, az egyik nem tudja elvégezni a másik tevékenységét. A szem lát, de nem hall. A fül hall, de nem lát. Tehát a test egyként sok is. Hasonlóképpen, bár Isten egy, sok formán keresztül manifesztálódik.
Isten mondja el küldetésünket. De mi nem értjük Isten nyelvét, ezért ő kell hogy saját tolmácsa legyen. Amikor mások Istenről beszélnek nekünk, soha sem tudják teljesen megmondani, mi Isten. Ők helytelenül mutatnak be, mi pedig félreértünk. Isten csendben beszél. Ő csendben értelmezi üzenetét is. Halljuk és értsük meg hát Istent szintén csendben.
Különleges küldetése van lelkednek? Igen. Küldetésed szíved legbelsőbb zugában van, és neked ott kell azt megtalálnod és teljesítened. Küldetésed teljesítésének nem lehet külső módja. A szarvas pézsmát választ ki a saját testében. Megszagolja, és az megbabonázza őt, majd megpróbálja megtalálni annak forrását. Fut és csak fut, de nem tudja megtalálni a forrást. Szűnni nem akaró keresésében minden energiáját elveszíti, végül pedig elpusztul. De a forrása, melyet oly kétségbeesetten keresett, saját magában volt. Hogyan is találhatta volna meg máshol?
Ez a helyzet veled is. Különleges küldetésed – ami az istenséged beteljesítése – nem rajtad kívül van, hanem benned. Kutass belül! Meditálj belül! Fel fogod fedezni küldetésedet!Szív-élete
A föld pavilonja.Lélek-élete
A Menny pavilonja.Isten-Élete
Az Örökkévaló Túlvilág pavilonja.A föld
A szívén keresztül lát.A Menny
A lelkén keresztül érez.Az Örökkévaló Túlvilág
Az Isten-Életén keresztül ragyog. ```Mindenkinek van átmanja. A spirituális családban vannak más tagok is: a test, a vitális, az elme és a szív. Ha ezek a családtagok engedelmes gyermekként hallgatnak az átmanra, akkor Isten tudatos eszközeivé válnak. Jelenleg Isten nem tudatos eszközei vagyunk. A lélek mindig Isten tudatos eszköze, és ösztönöz minket, könyörög, hogy hallgassunk Istenre, a Belső Vezetőre. A lélek a család legidősebb testvére. Így szól a többiekhez: „Hallgassunk az Atyára, a Belső Vezetőre! Ha hallgatunk az Atyára, akkor tudatos eszközeivé válunk, és Isten teljes isteni manifesztálódása megvalósulhat itt a földön.”
Ha a család tagjai hallgatnak a legidősebb családtagra, akkor a család harmonikus lesz. Hasonlóképpen, ha a test, a vitális, az elme és a szív hallgatnak a lélek kérésére, akkor az egyén spirituálisan fejlődni fog. Ha valamelyik családtag nem hajlandó hallgatni rá, akkor az adott személy belső életében veszekedés, harc és diszharmónia van. A végtelen Igazság összes spirituális alakja és őszinte keresője érzi, hogy kötelessége a lélekre hallgatni, aki Isten tudatos képviselője minden egyes emberi lényben itt a földön.Lehet, hogy jobban szereted a szemed, mint a füled és az orrod. De ahhoz, hogy tökéletes légy, szükséged van a szemedre, a füledre és az orrodra is. Ha nagyobb jelentőséget akarsz tulajdonítani a szemednek, akkor megteheted. Azáltal, hogy jelentőséget tulajdonítasz a szemednek, teljes mértékben tudatára ébredsz az iránta való legnagyobb szeretetednek. Viszont ahhoz, hogy tökéletes légy, szükséged van a szemedre, a füledre és az orrodra is.
Az egyéni lélek egy inkarnáció során lehet, hogy a Belső Vezetővel akar egységet, lehet, hogy az isteni Fény manifesztálását, vagy a belső és a külső élet tökéletesítését akarja. Még az is lehet, hogy három év, négy év vagy húsz év elteltével a lélek megváltoztatja a kívánságát. Nem mondhatjuk, hogy az, aki most a Belső Vezetővel való egységet akarja, nem törődik az isteni Fény manifesztálásával. Törődik vele, de most pont egy másik szempont, ami a Belső Vezetővel való egység, jobban érdekli. Nem lehet összehasonlítani ezt a hármat. A legjobb kategória az, melyet egy adott lélek pillanatnyilag, vagy néhány évig, vagy az egész inkarnáció során akar. Bármit is akar a lélek az életedtől, az a legfontosabb dolog az életedben.A tudat és a lélek soha nem választható el egymástól, míg ellenben a test könnyen elválasztható a lélektől és a tudattól is. Amikor a „fizikai tudatosság” kifejezést használjuk, a véges tudatra utalunk. Ez része a végtelen Tudatnak, amely belépett a durva fizikaiba, és most a fizikai tulajdonában és használatában van. Ugyanez történhet a vitális tudattal és a mentális tudattal is. De az isteni Tudat egy hatalmas egység, amely hajlékot ad a csendnek és a hatalomnak. Amikor a csendnek ad hajlékot, akkor saját igazi formájának ad hajlékot. Amikor a hatalomnak ad hajlékot, akkor belső valóságát manifesztálja.
A lélek, amely örökkévaló, és a Tudat, mely végtelen, együvé tartoznak. Közös forrásuk van, az Élet, az örök Élet. A léleknek örök Élete van, és a tudatnak is örök Élete van. Kiegészítik egymást. A lélek a Tudaton keresztül fejezi ki isteniségét, a Tudat pedig a lelken keresztül fejezi ki mindent átható csendjét.Hogyan tudod a lélek fényét az elmébe vinni, hogy állandó szereteted, odaadásod és az önátadásod lehessen? Kérlek, érezd, hogy te birtoklod az elmét, és nem az elme birtokol téged. Te vagy az ujjad tulajdonosa, nem az uralkodik feletted. Teljes az ellenőrzésed az ujjad felett. Pénzt is hasonlóképpen birtokolsz, és tetszésed szerint használod. De ha a pénz uralkodik feletted az anyagi hatalmával, akkor el fogja rontani természetedet. El fog ragadni a kapzsiság és a ragaszkodás. A pénz önmagában nem rossz, de olyan mértékben visszaélnek vele, hogy nagyon gyakran egy rossz erő hat rajta keresztül. Ugyanez igaz az elmére is. Ha úgy érzed, hogy „Ó, az elmém használ engem állandóan, és én nem tehetek semmit”, akkor nem lehet segíteni rajtad. Az elmédnek olyannak kellene lennie, mint az ujjadnak. Az ujjad nem tud kihasználni, ha tudod, hogy ő a tiéd, hogy a te irányításod alatt áll. Tudatos akaratoddal, az elmét hasonlóképpen kell szolgáddá tenned.
Meditálhatsz és mondhatod az elmédnek: „Nem hagyom, hogy tetszésed szerint működj! Most Istenre akarok gondolni.” Ismételd magadban vagy hangosan Isten nevét. A következő pillanatban mondd: „Egész létezésemben tisztaságot akarok.” Ezután ismételd: „tisztaság, tisztaság, tisztaság.” Ekkor nem engeded, hogy elméd tisztátalanságra vagy más személyre vagy dologra gondoljon. Ne adj elmédnek esélyt, hogy elkalandozzon; egyszerűen használd elmédet saját célodra. Sok millió dolgot kell megvalósítanod az elmédben és az elméddel. De az elme annyira szófogadatlan és ártalmas, hogy ha te nem használod, akkor ő fog használni téged.
Azt szeretném tehát mondani, hogy mostantól kezdve, kérlek, éreztesd az elméddel, hogy a rabszolgád, hogy a parancsodra vár. Szeretnéd napi huszonnégy órában isteni célra használni az elmédet? Akkor tedd meg! Minden alkalommal, amikor el akarsz érni valamit, csak kapd el az elmédet, és mondd neki: „Tedd ezt, tedd ezt, tedd ezt!” Használd az elmét arra az isteni célra, hogy Istenre gondoljon, Istenről meditáljon és Istenre koncentráljon. Így könnyen ellenőrzésed alá helyezheted az elmét. Miután az elme az irányításod alatt áll, felajánlhatod őt a Legfelsőbbnek. És abban a pillanatban, hogy az elmédet fel tudod ajánlani a Legfelsőbbnek, látni fogod, hogy lelked fénye már be is lépett az elmébe, és elkezdte megvilágosítani az elmét. Amikor az elme megvilágosodik, a szeretet teljesen tisztává válik, az odaadás teljesen intenzívvé válik, és az önátadás teljessé, feltétel nélkülivé és állandóvá válik.Csalódottság-kétségbeesés-híd voltam
Vitálisom első sötét órájaÉs testem utolsó mély alvása
Között.Elragadtatás-kincs-híd vagyok
Szívem születés nélküli órájaÉs lelkem halhatatlan élete
Között. ```Néhány nappal ezelőtt egy tanítvány nagyon megbetegedett. Nagyon magas láza volt, és félrebeszélt. Egyszer megáldottam, de ő egy másik világban volt. Aztán öt-hat perc múlva megint megáldottam. Ekkor nagyon erős erőt helyeztem rá. Lelke és szíve ezt azonnal megkapta, de elméje és vitálisa egy másik világban volt, és nem kapták meg a fényemet. A lélek nagyon keményen próbálkozott, de az elme és a vitális nem voltak fogékonyak, még akkor sem, ha a lélek tele volt odaadással és hálával. Később aznap éjjel a tanítvány lelke eljött hozzám, és meditáltam rá. A lelke el volt keseredve, mert a fizikai nem volt hálás. A lélek olyan volt, mint az az anya, aki boldogtalan, mert gyermeke nem fejezte ki háláját egy ajándékért, melyet valakitől kapott. De én úgy éreztem, hogy mindaddig, amíg a lélek fogadja a fényt, spirituális lányom teljesen rendben lesz, én pedig boldog leszek. Minek van szüksége az emberi szülőnek vagy a spirituális szülőnek hálára a lányától? Úgy éreztem, ha másnap reggel nem szenved, ha hallom tőle, hogy rendben van, akkor ez bőven elég nekem.
Másnap reggel, amikor a tanítványra meditáltam, ez a lélek hozzám jött, és végre a fizikai, a vitális, az elme és a szív befogadta, amit felajánlottam, és eltöltötte őket az odaadás, a hála és az önátadás. A lélek meggyőzte a fizikait, a vitálist és az elmét, hogy korábban tévedtek. A lélek ekkor vált a parancsolóvá.A tudat olyan, mint egy létra. Különböző lefelé irányuló létrafokokon jössz le. Jelenleg nincs kapcsolat az utolsó fok, ahol most vagy, és azon fok között, ahol a tapasztalatod volt. Ha a fizikai tudatban maradsz, amit a legtöbb ember tesz a nap folyamán, akkor a belső világban szerzett tapasztalat nem tud megfelelően működni. A fizikai tudatnak nincs szabad hozzáférése ahhoz a tudati síkhoz, ahol a tapasztalatod volt. A fizikai tudatnak isteni fénnyel kell rendelkeznie; csak akkor lehet szabad hozzáférése a tudat összes síkjához.
Alvás közben, amikor a lélek egyik síkról a másikra mozog, olyan, mint egy szabad madár. Ha a fizikai tudat tudatosan meg kívánja figyelni, hogy mit tesz a lélek a nap huszonnégy órájában, akkor a lélek fényének kell azt alakítania és irányítania. A te esetedben, lelked tapasztalatának időpontjában tudatos voltál, de utána nem tudtál rá visszaemlékezni, mert nem vagy tudatában a lélek és a fizikai tudat között létező összes tudati síknak.Az első módszer koncentrációval, meditációval és kontemplációval történik: Ha valaki tudja, hogyan kell ezeket jól csinálni, akkor neki nem szükségszerű a rossz erők világába bejutnia. Lélekteljes meditációd során kérhetsz Istentől erőt, szilárd erőt, spirituális erőt. Ha képes vagy ezt a szilárd erőt életedben alkalmazni, akkor a rossz erők feltétlenül eltűnnek belőled és a körülötted lévő atmoszférából.
A második módszer az, hogy megpróbáljuk mindenben meglátni a végső Igazságot, Istent. Ezt lelkünk fényével kell megtennünk. Minden embernek van lelke. A lélek a Végtelen Igazság végtelen kis része. A lélek közvetlen kapcsolatban van az Istenivel, a transzcendentális Lénnyel. A probléma az, hogy amikor egy emberrel beszélünk, nem a lelkéhez kerülünk közel. Csak a külső testet, a húst és a csontokat látjuk. A fizikai rész tele van sötétséggel és tökéletlenségekkel, ezért nehéz a lelket megközelítenünk. De próbáljuk meglátni a lelket a személy fizikai lényében, és mélyedjünk el a lélekben, és hozzuk előtérbe a lélek fényét. Lehet, hogy azt gondoljuk, ez a személy mindenben a lehető legnagyobb bűnös, de ha előtérbe tudjuk hozni a személy lelkét, akkor valami igazán istenit fogunk megérezni és észrevenni. Ily módon a gonosznak automatikusan utat kell engednie a jónak, mert a lélek csupa fény.Az elmebetegek kilencven százaléka azért van így, mert a vitális lényben hiányzik a tisztaság. Tisztátalanságuk idézi elő az elmebajt. A test tisztátalansága, a vitális tisztátalansága és az elme tisztátalansága mindenféle negatív, destruktív erőt hív meg. Végül ezeket az embereket teljesen megszállják az ellenséges erők, és megőrülnek. Az elmebaj esetében tudni kell, hogy a lélek nem tudja közvetlenül befolyásolni az elmét anélkül, hogy ne kapna segítséget a testtől vagy a vitálistól.
Az „őrült” emberek esetében az elmében vagy a vitálisban vagy a durva fizikaiban van egy ficam, de a lélekben nincs. A lélek mindig tökéletes abban az értelemben, hogy a lélek nem lehet őrült. Még az állatvilágban lévő lélek sem lehet soha őrült. A lelkek egyszerűen a megnyilvánulásuk mértékében különböznek egymástól.
Egy „őrült” ember lelke fenntartja a kapcsolatát a testtel és a fizikai elmével, mielőtt a földi síkra jön. A probléma akkor alakul ki, amikor az elme fogyatékossá válik a fizikaiba jutás során. Megkérdezheted, miért választ vagy fogad el a lélek, aki mindent tud, egy fogyatékos elmét? De igazából nem ez történik. Miközben leereszkedik a földre, a lélek tudja, milyen mentális eszközt fog használni. De még ha egy jó elmét, egy egészséges és hatékony elmét is hoz magával a lélek, nagyon gyakran előfordul, hogy a földi atmoszférából, az éhes vitálisból vagy a fizikai természetből zavaró rezgések kerülnek a lénybe. Ekkor az elme fogyatékossá válhat, bár maga a személy nincsen tudatában, mi is történik vele. A fogyatékos elmének nincs szabad hozzáférése a lélekhez, a lélek pedig rendkívül nehézkesnek találja, hogy üzenetét átadja a fogyatékos elmének. De mivel a lélek az egész lény apja és anyja és őre, ezért nem utasítja el az elmét. A lélek mindent megtesz annak érdekében, hogy befolyásolja az elmét, hogy békét hozzon le az elmébe. Százból kilencvenkilenc esetben a béke hiányzik a szerencsétlen személynek. Még ha szeretetet is kap, az „őrült” személy állapota fennmaradhat. De ha lélekteli béke járja át, akkor a problémája megoldódik.Elmém nyugalma
Védi lelkemet.Szívem őszintesége
Védi lelkemet.Életerőm meggyőződése
Védi lelkemet.Testem tisztasága
Védi lelkemet. ```A lélek rövid pihenőre visszatér a lélek birodalmába. Hét magasabb világ létezik, mint a spirituális létra hét foka, és hét alsó világ. Abban a pillanatban, hogy a lélek elhagyja a testet, felmászik egy fokot, majd tovább megy fel, fel, fel, és megmássza a hét magasabb világ hét tudat-létrafokát. Aztán végül a hatalmas béke tengerének részévé válik. Ott megpihen. A pihenés hossza az egyéni lélektől függ. Egyes lelkek hat év vagy tíz év vagy tizenkét év után térnek vissza a világba. Minél fejlettebb a lélek, annál hosszabb ideig tart a visszatérés. Egy átlagos lélek, amely nem volt képes sokat kinyilvánítani vagy sokat felajánlani a földnek, általában körülbelül hat év múlva jön vissza a lélek birodalmából. De ha a lélek nagyon előrehaladott, mint a nagy spirituális Mesterek esetében, akkor általában csak egyszer jön háromszáz-négyszáz év alatt. Viszont, ha az a Legfelsőbb Akarata, akkor még egy nagyon fejlett spirituális személy is vissza kell hogy jöjjön tizenöt év vagy húsz év után. De az átlagos lelkek általában hat év múlva térnek vissza a teremtés és a manifesztálódás mezejére.
Mielőtt visszajönne a megnyilvánulás világába, a lélek a Legfelsőbb Úrhoz megy egy beszélgetésre. Bizalmasan beszélgetnek egymással. A lélek elmondja, mennyit ért el korábbi inkarnációjában, a Legfelsőbb pedig elmondja, mennyit kell elérnie a következő inkarnációjában. Amikor a Legfelsőbb elmondja a léleknek, mit tegyen, megadja neki a szükséges képességet és fényt.
Minden alkalommal, amikor a lélek isteni katonaként lejön, belép az élet csataterébe, és a kétségek, a homály, a tudatlanság, a tökéletlenség, a korlátozások, az aggodalmak és más dolgok ellen harcol. Megpróbálja felfedni saját belső isteniségét, és képességének megfelelően megszilárdítani az isteni Igazságot a földön. Majd pedig egy adott inkarnációban történő utazása végén visszatér saját birodalmába. Amikor eljön a visszatérés ideje, elmondja a Legfelsőbbnek, mit szándékozik tenni, a Legfelsőbb pedig jóváhagyja vagy elutasítja a tervét. Néha, ha a lélek nem teljesen biztos a döntésében, a Legfelsőbb bőséges fénnyel árasztja el a lelket.Elfogadtad a sorsodat. Itt fogsz dolgozni és tanulni Puerto Rico-ban. A lélek is így érzi. Azt mondja: „Most ebben a testben vagyok. Hadd folytassam a manifesztálást, amennyire csak tudom. Ha arra gondolok, mit tehettem volna a múltban, az nem oldja meg a problémáimat. Csak az, amit most fogok csinálni, oldhatja meg az összes problémámat.”
Ha visszafelé mész, az időpocsékolás. Célunk előttünk van, nem mögöttünk. A lélek egyáltalán nem törődik a múlttal. Csak a Célt akarja elérni. Az Isten-megvalósítás előttünk áll, nem a múltunkban. Ha visszafelé megyünk, akkor pazaroljuk az időnket.Lelkem szeret,
És valóra vált.Szívem fejlődik,
És elfogad.Elmém megfigyel,
És megért.Vitálisom harcol,
És megadja magát.Testem alszik,
És elsüllyed. ```A lelkek jövése és menése
Meghökkent.Mégis szeretem azt.
A lelkek álmodása és előrelátása
Elbűvöl.Ezért szeretem azt.
A lelkek megvilágosítása és beteljesítése
Felébreszt.Ezért imádom azt.
```Míg a testen kívül van, a léleknek egy másodperc alatt is olyan tapasztalata lehet, amit egy óra alatt lehet csak elbeszélni. Itt a földön a közönséges szemeddel látsz, és időbe telik elmondani egy tapasztalatot. De ha a lélek fényével látsz, akkor mindent egy röpke másodperc alatt leszel képes meglátni. Ha ennek a röpke másodpercnek a tapasztalatát ki akarod fejezni az elméddel, akkor legalább egy órát eltölthetsz, hogy elmondj minden részletet. Tehát, ha van egy beszélgetésünk egy másik lélekkel, még ha ez a beszélgetés csak néhány röpke másodpercig is tartott, akkor az alatt a néhány röpke másodperc alatt a gondolat-hullámoknak egy gyűjteményéhez jutunk, amelyek teljesen valóságosak. Egy perc alatt a lélek tíz vagy tizenegy órai munkát végezhet el.
Ha a lélek végleg elhagyja a testet, természetesen a test nem lesz képes a földön maradni. Ha a madár kirepül a kalitkából, a kalitka haszontalanná válik. A kalitkával csak akkor törődünk, ha a madár a kalitkában van.Azért nem érezzük másokkal ezt az elválaszthatatlan egységet, mert nagyon gyakran saját lényünkben sincs meg az egységérzés. Az elme a maga jellegzetes módján akar vélekedni valamiről; a vitális nem ért egyet vele. A test zárva tartja a kapuit. A szív és a lélek megint más módon akarja felismerni az igazságot. Saját testünk, vitálisunk, elménk, szívünk és lelkünk nincsenek összhangban. Még saját létezésünkben sem érezzük az egységet, hogyan fogjuk akkor azt másokkal érezni? Szinte lehetetlennek tűnik ez.
Mit csináljunk hát? Először azt kell tudnunk, hogy kinek van valóban egységérzése. Lényünk melyik részének van a legnagyobb képessége? Az azonnali válasz: a léleknek! A lélek mindig a valóságban él, és a lélek egyszersmind azt akarja, hogy a családja többi tagja is a valóságban éljen.
A szív a valóságban akar élni, de néha mégis úgy érzi, hogy a valóság túl hatalmas. A szív csak akkor fog a lélekben élni, ha felülmúljuk önmagunkat. Mivel a szív nincs teljesen és mindenek felett megvilágosodva, ezért a szív félénk, sőt halálosan meg is van rémülve.
Az elme először megpróbálja okos módon elbátortalanítani a valóságot. És ha nehéznek találja elbátortalanítani a valóságot, akkor az elme megpróbálja apró darabokra törni a valóságot, majd megpróbál ragaszkodni hozzájuk.
A vitális nem akarja birtokolni a valóságot. Egyszerűen buta. Egy csapással összetöri a valóság világát. Úgy érzi, egy akadály van a valóság és saját létezése között. Megpróbálja darabokra törni a valóság házát, mert úgy érzi, felsőbbségét csak így képes megalapozni. Sajnálatos módon nem ismeri fel, hogy a valóságnak ez a háza maga a védelem.
A fizikai olyan vak, hogy egyáltalán nem látja a valóságot. Közvetlenül a valóság háza előtt állhat, és még mindig nem képes felismerni azt.
Arra van szükségünk, hogy amennyire lehet, maradjunk a lélekben, mert a lélek a valóságban él, és azt is akarja, hogy a család többi tagja is a valóságban maradjon. Amikor lélekteljesen dolgozunk az isteni manifesztálódásért, akkor érezzük, hogy ez a legnagyszerűbb alkalom, hogy a valóságban éljünk. Amikor valaki a Legfelsőbbért tesz valamit, belső Lényem azonnal a legmélyebb Hálámat ajánlja fel neki. A mi feladatunk egyszerűen az, hogy önmagunk felülmúlásán keresztül – azáltal, hogy Isten tökéletes eszközévé válunk –játsszuk el szerepünket. Ily módon elérjük az egység, és az igazi elégedettség érzését. Ha valaki önzetlenül dolgozik az isteni manifesztálódásért, szívem és vitálisom meg fogja őt dicsérni; de lelkem egyszerűen azt mondja, hogy ő megszilárdította az egységérzését. Isten munkáját a saját munkánként ismerjük fel, Küldetése a mi küldetésünk.
Ha minden alkalommal, amikor valamit teszünk, teljes egységet érzünk Mesterünkkel és a Legfelsőbb Küldetésével, akkor a valóságban élünk. Folyamatosan haladunk a magas, a magasabb, a legmagasabb Valóságban. Amit egyesek áldozatnak neveznének, az csak a bennünk lévő, a mindenkiben levő Legmagasabbal való elválaszthatatlan egységünk valódi felismerése. Próbáljuk meg érezni, hogy a valóság már lélegzetünkben van. Minden alkalommal, amikor belélegzünk, éreznünk kellene, hogy a valóság bennünk van. A valóságban élni annyi, mint kiterjeszteni külső tudatunkat, és lehetővé tenni, hogy az egység belső fénye korlátlanul uralkodjon. A valóság az egységben van, és ez az egység csak akkor jön el, amikor tudatosan kiterjesztjük szárnyainkat. Egyetlen Valóság van, és ez a tudatos sírásunk a belső megvalósításért és az Isten-manifesztálásért. Ha Isten manifesztálásáért dolgozunk, akkor feltétlenül a Valóságban fogunk élni; és ugyanakkor a Valóság is feltétlenül bennünk fog élni.Lelkednek van egy füle.
Vele mindent meghallaszA föld kudarcáról.
Lelkednek van egy szeme.
Vele meglátodA Menny elégedettségét.
Lelkednek van egy keze.
Vele teremted megA világ tökéletességét.
```Amit a meditációdban látsz, az a valódi Valóság futólagos, halvány megpillantása, egy elhanyagolható, távoli kép. Tehát amikor kinyitod a szemed és abbahagyod a meditációt, természetesen nem tarthatod meg, amit láttál. Még nem váltál a Valóság megtestesülésévé.
Hogyan tudunk a valódi Valósággá válni? Törekvéssel. Imádkoznunk kell Istenhez, hogy adja meg nekünk a törekvését, hogy átadjuk magunkat Neki, azért hogy megtestesíthessük a Valóságot. Csak Isten határtalan Kegyelme révén tudjuk elérni Célunkat.
A valódi Valósággá válás nem történik meg egy szempillantás alatt. Életeket felölelő időbe telik. Lehet, hogy sok életet igényel. De Isten Kegyelmével az Ő választott Órája egy élettartam során elérkezhet a számunkra. Amikor a valóságos Valósággá válunk, soha nem veszíthetjük azt el.A végső Valóság egy dolog, de a relatív valóságok teljesen mások lehetnek. Ugyanakkor, néha a fizikai síkon valamilyen módon látunk valamit, de amikor a belső síkra koncentrálunk, nem ugyanúgy látjuk azt. Csak az állandó dolgoknak lesz ugyanolyan típusú valósága. Sok átmeneti dolog van a földön, és ezeknek a dolgoknak a lényege sohasem lehet más, halhatatlan dolgoknak a lényege.
Amikor az Empire State Building legfelső emeletéről lenézünk, az embereket apró hangyáknak látjuk. Ha nem használunk távcsövet, akkor csak nehezen látunk embereket. Tehát itt a fizikai síkon különböző módon látjuk ugyanazt a valóságot.
Vannak olyan valóságok a magasabb síkokon, amelyek teljesen tartósak, tiszták és igazak; de amikor ezek a valóságok leereszkednek a föld-tudatba, sok belső tulajdonságukat elveszítik. Amikor itt a földön megjelennek, nem olyan gyönyörűek, olyan dinamikusak vagy lélekteljesek, mint a belső síkon.
Vannak olyan valóságok, amelyek halhatatlan valóságok. Minden síkon ugyanaz a képességük, ugyanaz az igazságuk. Ha realizáltuk az abszolút Igazságot, akkor az minden síkon ugyanaz kell hogy legyen. Ugyanúgy látjuk az Igazságot a durva fizikai síkon, ahogyan azt a magasabb régiókban látjuk. Csak amikor megpróbáljuk a legmagasabb Valóságot a fizikai síkon manifesztálni, akkor jövünk rá, hogy az egy Himalája nagyságú feladat. Belülről úgy látjuk és érezzük, hogy másodpercek alatt mindent manifesztálni tudunk a földön, de amikor megpróbáljuk itt meghonosítani a Valóságot, amikor azt teljesen manifesztálni akarjuk a földön, akkor úgy találjuk, ez évezredekig és évmilliókig tarthat.Mentális meggyőződésünk azonban nem tartós. Fél óra múlva vagy két nappal később, ez a meggyőződés képzelgéssé válik. Ekkor korlátozott világosságunk elvész. A valódi világosság akkor jön el, amikor folyamatosan érezzük az Isteni Szeretetet és Isteni Jelenlétet, amikor egy élő lángot érzünk magunkban, amely folyamatosan megvilágítja kétségeinket és a sötét tudatlanságot bennünk és körülöttünk.
Ha érezni akarod az Igazság világosságát, kérlek, mindig próbáld meg látni a benned égő világító lángot. Vagy legalább próbáld meg érezni, hogy van Valaki, aki mindig készen áll arra, hogy minden pillanatban isteni üzenetet ajánljon fel neked. Ebben az üzenetben látni fogod az Igazság világosságát. Ekkor rajtad múlik, hogy törekvés életedben ezt a világosságot felhasználd. Sok ember van a földön, aki nem hallja meg a belső üzenetet. Számukra az Igazság világosságának felhasználása nem kérdéses. De sokan hallották már a belső üzenetet, és megtalálták az Igazság világosságát. Mégis mindennapi életükben az önmagukba vetett hit hiánya miatt nehezen alkalmazzák, amit tanultak. Látják az Igazságot, de úgy érzik, hogy ez az Igazság olyan hatalmas, hogy felfalja őket, ha megpróbálják felhasználni azt. Ez képtelenség. Az Igazság senkit sem tud felfalni vagy megsemmisíteni; csak energiával tölt fel, megvilágosít és beteljesít minket.
Kérlek, menj mélyen magadba, és próbálj belső lényed üzenetére hallgatni, vagy próbáld látni és érezni az égő lángot, mely folyamatosan próbálja megvilágítani sötét részedet. Ekkor az Igazság világossága rendelkezésedre fog állni, és az Igazság alkalmazása szintén parancsodra fog várni.Lelkem lemászik együtt a Mennyel,
Hogy megünnepelje a Menny első néhány napjátA földön.
Szívem felmászik együtt a földdel,
Hogy megünnepelje a föld első néhány napjátA Mennyben,
És megóvja őt, hogy elvesszenFent a nap sugárzásában.
```From:Sri Chinmoy,Az Örökkévalóság Lélek madara, 2. rész, Agni Press, 1974
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/esb_2