A végső Valóság egy dolog, de a relatív valóságok teljesen mások lehetnek. Ugyanakkor, néha a fizikai síkon valamilyen módon látunk valamit, de amikor a belső síkra koncentrálunk, nem ugyanúgy látjuk azt. Csak az állandó dolgoknak lesz ugyanolyan típusú valósága. Sok átmeneti dolog van a földön, és ezeknek a dolgoknak a lényege sohasem lehet más, halhatatlan dolgoknak a lényege.
Amikor az Empire State Building legfelső emeletéről lenézünk, az embereket apró hangyáknak látjuk. Ha nem használunk távcsövet, akkor csak nehezen látunk embereket. Tehát itt a fizikai síkon különböző módon látjuk ugyanazt a valóságot.
Vannak olyan valóságok a magasabb síkokon, amelyek teljesen tartósak, tiszták és igazak; de amikor ezek a valóságok leereszkednek a föld-tudatba, sok belső tulajdonságukat elveszítik. Amikor itt a földön megjelennek, nem olyan gyönyörűek, olyan dinamikusak vagy lélekteljesek, mint a belső síkon.
Vannak olyan valóságok, amelyek halhatatlan valóságok. Minden síkon ugyanaz a képességük, ugyanaz az igazságuk. Ha realizáltuk az abszolút Igazságot, akkor az minden síkon ugyanaz kell hogy legyen. Ugyanúgy látjuk az Igazságot a durva fizikai síkon, ahogyan azt a magasabb régiókban látjuk. Csak amikor megpróbáljuk a legmagasabb Valóságot a fizikai síkon manifesztálni, akkor jövünk rá, hogy az egy Himalája nagyságú feladat. Belülről úgy látjuk és érezzük, hogy másodpercek alatt mindent manifesztálni tudunk a földön, de amikor megpróbáljuk itt meghonosítani a Valóságot, amikor azt teljesen manifesztálni akarjuk a földön, akkor úgy találjuk, ez évezredekig és évmilliókig tarthat.From:Sri Chinmoy,Az Örökkévalóság Lélek madara, 2. rész, Agni Press, 1974
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/esb_2