Kérdés: Azt mondtad, bizonyos értelemben a testünk olyan, mint a lélek héja, testünk pedig idővel meghal és elporlad. Mi történik a lélekkel? Mit csinál? Milyen messze megy el?

Sri Chinmoy: A lélek soha nem hal meg. A lélek a bennünk lévő halhatatlan dolog. A test hal meg. A halállal a lélek fokozatosan visszatér saját régiójába. Öt fő alkotóelemünk, öt burkunk van, amit szanszkrit nyelven pancshabhútának hívnak. Amint a test meghal, a fizikai rész a durva fizikai világ alkotórészévé válik, a vitális rész a vitális világ alkotórészévé válik, az elme a mentális világ alkotórészévé válik, a szív pedig a pszichikai világ alkotórészévé válik.

A lélek rövid pihenőre visszatér a lélek birodalmába. Hét magasabb világ létezik, mint a spirituális létra hét foka, és hét alsó világ. Abban a pillanatban, hogy a lélek elhagyja a testet, felmászik egy fokot, majd tovább megy fel, fel, fel, és megmássza a hét magasabb világ hét tudat-létrafokát. Aztán végül a hatalmas béke tengerének részévé válik. Ott megpihen. A pihenés hossza az egyéni lélektől függ. Egyes lelkek hat év vagy tíz év vagy tizenkét év után térnek vissza a világba. Minél fejlettebb a lélek, annál hosszabb ideig tart a visszatérés. Egy átlagos lélek, amely nem volt képes sokat kinyilvánítani vagy sokat felajánlani a földnek, általában körülbelül hat év múlva jön vissza a lélek birodalmából. De ha a lélek nagyon előrehaladott, mint a nagy spirituális Mesterek esetében, akkor általában csak egyszer jön háromszáz-négyszáz év alatt. Viszont, ha az a Legfelsőbb Akarata, akkor még egy nagyon fejlett spirituális személy is vissza kell hogy jöjjön tizenöt év vagy húsz év után. De az átlagos lelkek általában hat év múlva térnek vissza a teremtés és a manifesztálódás mezejére.

Mielőtt visszajönne a megnyilvánulás világába, a lélek a Legfelsőbb Úrhoz megy egy beszélgetésre. Bizalmasan beszélgetnek egymással. A lélek elmondja, mennyit ért el korábbi inkarnációjában, a Legfelsőbb pedig elmondja, mennyit kell elérnie a következő inkarnációjában. Amikor a Legfelsőbb elmondja a léleknek, mit tegyen, megadja neki a szükséges képességet és fényt.

Minden alkalommal, amikor a lélek isteni katonaként lejön, belép az élet csataterébe, és a kétségek, a homály, a tudatlanság, a tökéletlenség, a korlátozások, az aggodalmak és más dolgok ellen harcol. Megpróbálja felfedni saját belső isteniségét, és képességének megfelelően megszilárdítani az isteni Igazságot a földön. Majd pedig egy adott inkarnációban történő utazása végén visszatér saját birodalmába. Amikor eljön a visszatérés ideje, elmondja a Legfelsőbbnek, mit szándékozik tenni, a Legfelsőbb pedig jóváhagyja vagy elutasítja a tervét. Néha, ha a lélek nem teljesen biztos a döntésében, a Legfelsőbb bőséges fénnyel árasztja el a lelket.

From:Sri Chinmoy,Az Örökkévalóság Lélek madara, 2. rész, Agni Press, 1974
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/esb_2