Kérdés: Hogyan vihetjük a lélek fényét az elmébe, hogy állandóan szeretettel, odaadással és átadással rendelkezzünk?

Sri Chinmoy: Amikor a lélek fényére gondolunk, azonnal azt kell éreznünk, hogy ettől a fénytől megvilágosodást és átalakulást kapunk. Ellenkező esetben a lélek fénye homályos marad számunkra. Az elektromosság fényét látjuk, de nem számít, milyen feszültséget használunk, ez a fény nem tudja megváltoztatni természetünket. Semmit sem tud nyújtani belső életünknek. De amikor spirituális életünkben tudatosul számunkra a lélek fénye, akkor megérezzük, hogy ez a fény nem csak megvilágítja életünket, de meg is győz minket, hogy egyedül a lélek fénye valóságos; minden más valótlan. Az elme csak akkor őszinte és törekvő, ha érzi, hogy nincs valósága, hacsak és amíg a lélek fénye nem árasztja el.

Hogyan tudod a lélek fényét az elmébe vinni, hogy állandó szereteted, odaadásod és az önátadásod lehessen? Kérlek, érezd, hogy te birtoklod az elmét, és nem az elme birtokol téged. Te vagy az ujjad tulajdonosa, nem az uralkodik feletted. Teljes az ellenőrzésed az ujjad felett. Pénzt is hasonlóképpen birtokolsz, és tetszésed szerint használod. De ha a pénz uralkodik feletted az anyagi hatalmával, akkor el fogja rontani természetedet. El fog ragadni a kapzsiság és a ragaszkodás. A pénz önmagában nem rossz, de olyan mértékben visszaélnek vele, hogy nagyon gyakran egy rossz erő hat rajta keresztül. Ugyanez igaz az elmére is. Ha úgy érzed, hogy „Ó, az elmém használ engem állandóan, és én nem tehetek semmit”, akkor nem lehet segíteni rajtad. Az elmédnek olyannak kellene lennie, mint az ujjadnak. Az ujjad nem tud kihasználni, ha tudod, hogy ő a tiéd, hogy a te irányításod alatt áll. Tudatos akaratoddal, az elmét hasonlóképpen kell szolgáddá tenned.

Meditálhatsz és mondhatod az elmédnek: „Nem hagyom, hogy tetszésed szerint működj! Most Istenre akarok gondolni.” Ismételd magadban vagy hangosan Isten nevét. A következő pillanatban mondd: „Egész létezésemben tisztaságot akarok.” Ezután ismételd: „tisztaság, tisztaság, tisztaság.” Ekkor nem engeded, hogy elméd tisztátalanságra vagy más személyre vagy dologra gondoljon. Ne adj elmédnek esélyt, hogy elkalandozzon; egyszerűen használd elmédet saját célodra. Sok millió dolgot kell megvalósítanod az elmédben és az elméddel. De az elme annyira szófogadatlan és ártalmas, hogy ha te nem használod, akkor ő fog használni téged.

Azt szeretném tehát mondani, hogy mostantól kezdve, kérlek, éreztesd az elméddel, hogy a rabszolgád, hogy a parancsodra vár. Szeretnéd napi huszonnégy órában isteni célra használni az elmédet? Akkor tedd meg! Minden alkalommal, amikor el akarsz érni valamit, csak kapd el az elmédet, és mondd neki: „Tedd ezt, tedd ezt, tedd ezt!” Használd az elmét arra az isteni célra, hogy Istenre gondoljon, Istenről meditáljon és Istenre koncentráljon. Így könnyen ellenőrzésed alá helyezheted az elmét. Miután az elme az irányításod alatt áll, felajánlhatod őt a Legfelsőbbnek. És abban a pillanatban, hogy az elmédet fel tudod ajánlani a Legfelsőbbnek, látni fogod, hogy lelked fénye már be is lépett az elmébe, és elkezdte megvilágosítani az elmét. Amikor az elme megvilágosodik, a szeretet teljesen tisztává válik, az odaadás teljesen intenzívvé válik, és az önátadás teljessé, feltétel nélkülivé és állandóvá válik.

From:Sri Chinmoy,Az Örökkévalóság Lélek madara, 2. rész, Agni Press, 1974
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/esb_2