Aztán belép egy másik szobába. Ott van egyfajta megnyugtató érzés, és feldereng a "remény" szó. Minden reménykedő, minden megtermékenyítő, minden örömet ad neki. Ha egy bizonyos sarokba néz, örömben részesül. Ha egy tárgyra néz, örömben részesül. Minden bátorítja őt, örömet szerez neki, inspirálja őt. Éreznie kell, hogy ez a szoba a szíve. Itt a szívében ösztönzést, törekvést, bátorítást kap, valamint a beteljesülés érzését.
Aztán belép a harmadik szobába. Ott azt látja, minden tökéletes, minden ragyogó, minden beteljesítő. Mivel minden e szobán belül marad, és nem jön ki, a külső lényben még szükség van a manifesztálásra, de önmagában a szoba teljesen tökéletes. Az az érzésed tőle, hogy itt mindent elvégeztél. Ezért érzel határtalan örömet. Amikor először megnézed ezt a lélekszobát, úgy érzed, a tiéd. Aztán egy idő múlva úgy érzed, hogy valójában te magad vagy ez a szoba. Nem a te tulajdonod; valójában te az adott szobává váltál. És ez a szoba a lélek.
Ha bemész az elmeszobába, bármit kérdezhetsz az elmétől, és az elme elmondja neked mindazt, amit el kell mondania. A második szobában megkérheted a szívet, hogy közölje azt az üzenetet, amelyet át akar adni. A harmadik szobában pedig a lélek adja majd át neked isteni üzenetét. Ekkor próbáld meghallgatni a lélek parancsait, és válj teljesen eggyé a lélekkel.From:Sri Chinmoy,Az Örökkévalóság Lélek madara, 1. rész, Agni Press, 1974
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/esb_1