Ha látjuk a lelket, akkor bőséges inspirációnk lesz. A lélek törekedni akar, fel akarja tárni és manifesztálni akarja az Isteniséget itt a földön. Ha tehát látjuk a lelket, akkor feltétlenül inspirációnk lesz, hogy fussunk a Cél felé. Úgy fogjuk érezni, hogy bármilyen cél, amit már eddig elértünk, az úgyszólván semmi, és tovább kell mennünk, mélyebbre és magasabbra. Amikor látod az igazi lelket, akkor biztos lehetsz benne, hogy eláraszt majd az inspiráció és a törekvés.
De nagyon gyakran hibázunk az ítéletünkben. Lehet, hogy egy vitális lényt látunk magunkban, és azt gondoljuk, ez a lelkünk. Sok vitális lény van bennünk; a lélek körül lebegnek, és néha a lélek formáját veszik fel. Hasonlóképpen, sok embert félrevezet, amikor aszurákat, ellenséges erőket látnak, és úgy gondolják, ezek a lények isteniek. Amikor meditációnk vagy alvásunk során egy fényes formát látunk, meg kell figyelnünk, hogy tisztaság sugárzik-e ki az adott formából. Ha látjuk, hogy nincs tisztaság, akkor tudjuk, ez nem egy isteni forma. Azt is tudnunk kell, hogy ne hajoljunk meg, vagy ne nyilvánítsuk ki odaadásunkat vagy rajongásunkat az ilyen lénynek; ez nagy hiba lenne. És soha nem szabad megérintenünk a lényt. Sok esetről tudok Indiában, amikor törekvők imádkoztak és meditáltak, gonosz erők pedig indiai isteneink és istennőink formájában jöttek hozzájuk. Mivel a megtévesztett keresők odaadást nyilvánítottak ki e lények iránt, ezért azt a kis törekvést is, amivel ezek a keresők rendelkeztek, elvették ezek a rossz erők. Ha azonban azt látjuk, hogy tisztaság sugárzik ki a lényből, akkor olyan módon nyilváníthatunk ki odaadást e spirituális Mester vagy isteni alak iránt, ahogyan tetszik.From:Sri Chinmoy,Az Örökkévalóság Lélek madara, 1. rész, Agni Press, 1974
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/esb_1