Egyik legodaadóbb tanítványom egyszer előző életéről faggatott. Elmeséltem neki, hogy előző életében tengerész volt Japánban. Azt mondtam, menjen legbelülre, hogy lássa ezt. Még be sem fejeztem mondatomat, máris önmaga elé idézte múltját és látta, hogy tengerész volt. De azok esetében, akik fennhéjázók, azoknál, akik nem hisznek nekem, amikor az újraszületésről beszélek, meg kell fontolnunk, vajon megéri-e meggyőzni őket múltjukról. Ha elégedettek saját elképzelésükkel, miszerint nincs újraszületés, hagyjuk őket meg hitükben. Végül is ki veszíthet ezen?
Egyszer egy fiatal fiú, aki nem volt tanítványom, megkérdezett előző életéről. Elmondtam neki, hogy Németországban élt, és repülőgép-szerencsétlenségben halt meg. Erre azonnal közölte, hogy hároméves kora óta nagy csodálója Hitlernek. Német könyveket és német verseket olvasott gyermekkorától kezdve. De ez az információ egyáltalán nem segítette őt spirituálisan. Kíváncsi volt, és én kíváncsiságát elégítettem ki, nem spiritualitását. Így legtöbb esetben inkább nem tárom fel az érdeklődőnek előző életét.From:Sri Chinmoy,Halál és újraszületés: Az Örökkévalóság utazása, Agni Press, 1973
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/dr