Szabadság és fegyelem

Nyugaton egy olyanfajta szabadság van, amellyel nem tudok egyetérteni. A szülők néha tettetett szerénységgel így nyilatkoznak: „Nem tudjuk, mi a legjobb gyerekeinknek”. Ezért megadják nekik a szabadságot, hogy rájöjjenek, nekik mi a legjobb. Igaz, hogy egy spirituális mesterhez vagy jógihoz képest talán semmit sem tudsz, de gyermekedhez képest sokkal többet. Sok hibát követtél el életedben, és tévedéseid árán már bizonyos mértékig látod, mi a jó, mi a rossz. Ha valóban szereted gyermekeidet, engedd nekik, hogy felhasználhassák tapasztalataidat. Mindennap imádkoznod kellene Istenhez, és meditálnod Istenen, hogy megvilágosítson, nehogy félrevezesd őket. A megvilágosodást, amit szerzel, fel kell ajánlanod számukra. Gyermekkorban tehát mindig a szülőnek kellene megmondani, mi a legjobb számukra.

Ha a gyermeket nem formálják megfelelően egész kicsi korától kezdve, felnőttként kábítószereket szedhet, és sok istentelen dolgot csinálhat. Akkor a szülők hiába mentegetőznek, hogy nem tanították őt ilyen dolgokra, mert pontosan ők voltak azok, akik a rossz értelemben vett szabadságot adták neki. Ahelyett, hogy saját eszményeikre tanították volna, hagyták, hogy a gyermek maga döntsön.

Tejet adsz gyermekednek, mivel tudod, hogy a tej tápláló. Nem mondod, hogy igyon a gyermek tejet vagy vizet, amihez kedve van, és majd ha nagyobb lesz, rájön, hogy a tej jobb neki, mert addig súlyos betegségbe eshet vagy meghalhat. Így tehát tejet itatsz vele tíz-tizenkét éves koráig, és ha akkor nem kell neki, hagyod, hogy valami mást igyon.

Ha spirituális síkon a szülők nem táplálják gyermekük lelkét, ha azt mondják: „Nem tudom, melyik utat akarja majd gyermekem járni, melyik egyházra van szüksége vagy melyik ima a legjobb számára, ezért nem tanítok neki semmit”, akkor ugyanígy járnak. Ami érzésed szerint legjobb saját belső életedben, azt jónak kell érezned gyermekeid számára is. Gyermeked meghal spirituálisan, ha belsőleg nem táplálod. Nem adhatsz be neki semmit injekció formájában, igazi táplálékot kell adnod neki. Előfordulhat, hogy nem szereti ezt az ételt, de meg kell ennie, különben meghal. Később, amikor felnő, szabadon választhatja meg, mit eszik.

Gyermekek ezreit látom itt, akiket szüleik rosszul irányítottak az úgynevezett szabadság nevében. Hiába a szabadság, igazán csak az tudja élvezni, aki odafigyel belső lénye parancsaira, aki engedelmeskedik a belső törvénynek. Külső síkon pontosan akkor élvezed a szabadságot, amikor hallgatsz a felső hatalomra, ami saját magasabb énedet jelenti. Amikor nem hallgatsz rá, teljesen korlátozott és behatárolt leszel.

A szülőnek éreznie kell, hogy gyermekeinél – mivel több tapasztalattal és bölcsességgel rendelkezik – ő tölti be a felsőbb én szerepét. A szülők szerves részei gyermekeik létezésének, csak nagyobb tudatosságuk révén abban a helyzetben vannak, hogy útmutatást adjanak nekik. A gyermekek egy napon felnőnek, vezetni és formálni fogják saját gyermekeiket, azonban nem vezet jóra, ha egy gyerek azelőtt kap szabadságot, mielőtt bármiféle belső bölcsességre szert tenne.

From:Sri Chinmoy,Gyermekszív és gyermekálmok , Aum Publications, 1986
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/chd