Gyermekszív és gyermekálmok

Gyermekszív és gyermekálmok

Egy gyermek kedves reményteljessége

```

Egy gyermek kedves reményteljessége,

S az azonnali isteni beteljesedés,

Mindig együtt virágzanak

Egy gyönyörű szép, tökéletesség-elégedettség-kertben. ```

Gyermekszív és gyermekálmok

Isten teremtése egy lótusz virágához vagy egy rózsához hasonlítható. Minden egyes szirma páratlan a maga nemében. A gyermek különösen fontos része Isten teremtésének, mivel Isten álmodik mindannyiukban, és rajtuk keresztül nyilatkozik meg, mással összehasonlíthatatlan módon. Minden egyes gyermek új, azelőtt ismeretlen üzenetet hoz le Istentől. Természetes, ha a világ befogadja, új fényhez, új erőhöz, új örömhöz és új szeretethez jut általa. A ma gyermekén múlik a holnap jövője. A tökéletességről beszélünk, de ez a tökéletesség csak a gyermekektől fog eljönni – a gyermeki szívből és a gyermek álmaiból. A régi teremtésnek át kell adnia magát az új számára. A régi teremtés jelenti azt az életet, amely nem akarja látni az igazságot, elfogadni az igazságot, vagy beteljesíteni az igazságot. Ki az, aki látni, elfogadni és beteljesíteni akarja az igazságot? A gyermek. Csak egy gyerek képes minden napot új hajnalnak érezni. Csak a gyerek lelkesedik a futásért, a tettekért, azért, hogy mindennap adjon valamit a világnak.

A gyermek jelentősége

Nem az idős ember, hanem a gyermek az, aki fejlődést hoz az életbe. Az idősek nem törődnek a haladással, bár pusztán az évek nem teszik az embert öreggé. Lehet valakinek hatvan-, hetvenévesen is gyermeki inspirációja, belső öröme, lelkesedése. Ugyanakkor vannak tizenhét, tizennyolc, tizenkilenc éves emberek, akik nem törekszenek semmire, nincs lelkesedésük, dinamikájuk. Ha egy tizenkilenc éves fiú nem képes a világgal mit kezdeni, ha semmit sem tud neki felajánlani, ha nem törődik a világgal és úgy érzi, nincs szüksége semmire a világtól, akkor lélekben kilencvenkilenc éves. Másrészről viszont, ha valaki kilencvenkilenc évesen akarja megtanulni a belső nyelvet – az isteni szeretet, az isteni béke, az isteni bölcsesség nyelvét, az isteni fény nyelvét –, akkor ő lélekben gyermek. A spirituális életben nem a földi évek számítanak, hanem az egyén belső vágyakozása a cselekvésre. Vágyakozás arra, hogy csináljon valamit, hogy váljon valamivé – Isten gyermekévé. Ha igazán gyermekké akarsz válni, akkor érezned kell, hogy mindig van tanulnivalód, és Isten ott van, hogy tanítson téged. A spirituális életben minden nap, minden órában, minden percben, minden másodpercben valamit tanulsz isteni Atyánktól. Ha állandóan érzed, hogy tanulsz a belső világban, az Isten-isteniség mindig elérhető, befogadható marad számodra.

A gyermeki szív

Mivel a gyermekek a szívükben élnek, szüntelenül érzik, hogy édesanyjuk vagy édesapjuk gondjukat viseli. Állandóan érzik a védettséget, útmutatást, segítséget. Annyira természetes az életükbe vetett bizalmuk. Mivel őket mindig a szívük irányítja, érzik, hogy nincs az a szükséglet, melyet szüleik ne elégítenének ki. Ha elméjük vezérelné őket, azonnal így gondolkodnának: „Ó, talán az apám nem képes megtenni ezt. Lehet, hogy édesanyám nem tud segíteni” –, s akkor tele lennének félelemmel, kétséggel és nyugtalansággal. De a gyermeket nem az elméje vezérli. Hasonlóképpen, ha gyermeki lelket akarsz – mindegy, hány éves vagy –, érezned kell, hogy van Valaki, aki végtelenül több Bölcsesség-Fénnyel rendelkezik és folyamatosan gondol rád, vezet és óv téged. Ez a Valaki: Isten.

Aki többet törődik az elméjével, mint a szívével, aki többet foglalkozik a külső teljesítményeivel, mint a belsővel, aki többet foglalkozik a környező társadalommal, mint a benne lakozó Istennel, az soha nem élhet úgy, mint egy gyermek. Az igazi gyermek mindig a szívében él, míg a felnőtt az elméjében. Az elmében nincs szeretet. Igazi szeretet csak a virág-szívben található. A virág-szív megpróbálja állandóan boldoggá tenni a többieket. Mivel Istenben gyermeki virág-szív lakozik, szüntelenül boldoggá szeretne tenni minket. A gyermek virág-szíve isteni szív. Ha a külső világban maradunk, a gyermekeket hétköznapi emberi lényeknek látjuk, de ha befelé tekintünk, azonnal észrevesszük, hogy a gyermekek Isten összes isteni tulajdonságát megtestesítik. Ekkor igazi csodának látjuk őket – isteni eszközöknek, Isten virágainak.

Különösen a szülőknek kell gyermekeikre így tekinteniük. Ha a szülő érzi, hogy gyermeke Isten virága, akkor nemcsak érezteti ezt gyermekével, de bele is növeszti őt ebbe. A szülő az, akinek kezdettől fogva látnia kell az isteniséget gyermekeiben, és láttatnia kell ezt velük, magukban is. Ez a szülők legfőbb szerepe. Nem elég, ha eteti, ruházza és iskolába járatja gyermekeit. Nem! A szülőnek vállalnia kell a felelősséget, hogy gyermeke isteni tulajdonságait felszínre hozza.

Minden gyerek megközelíthető spirituálisan, és így is kell őket megközelíteni. Végtelenül könnyebb őket spirituálisan elérni, mint bármilyen más módon, mivel a gyerekek nem mások, mint az Igazság, Fény és Gyönyör Istenének oltárán felajánlandó gyönyörű, friss virágok.

Kérdés: A gyerekek több szépséget látnak, mint a felnőttek?

Sri Chinmoy: Igen, a gyerekek mindig több szépet látnak, mint a felnőttek, mivel sokkal inkább a szívükben és lelkükben élnek. Hatalmas belső tisztaságuk révén még a sötétségben is szépséget és fényt látnak. Amikor az elme kifejlődik, ez az istentelen elme azonnal tisztátalanságot próbál látni, még a fényben, a bölcsességben, a fejlődésben is. Az emberi elme kielégülést talál a csúnyaság szemlélésében, de a gyermek nem használja az elméjét. Ő mindent teljesen sajátjának tekint, ezért mindenben és mindenkiben a szépet látja. Érzi, hogy nincs semmi, ami teljesen istentelen lenne, ami végül is tökéletesen igaz.

Kérdés: Hogyan tehetjük boldoggá és elégedetté a világ gyermekeinek szívét és lelkét?

Sri Chinmoy: A világ gyermekeinek szívét és lelkét csak úgy tehetjük boldoggá és elégedetté, ha a világ gyermekeinek szívévé és lelkévé válunk. Mit jelent ez? Minden pillanatban ápolnunk kell a vágyakozást arra, hogy megvilágosító, beteljesítő dolgokat tanuljunk. Minden pillanatban rajongással és vágyódással kell törekednünk arra, hogy még többet tanuljunk az igazságról, fényről és gyönyörről. A tanulásra való vágyakozásunk az, ami gyermeki szívet és gyermeki lelket ad nekünk. Csak gyermeki szívvel és lélekkel tehetjük boldoggá és elégedetté a világ gyermekeinek szívét és lelkét.

Szülői szerepben

Isten lehajol

```

Ahogy egy anya lehajol, hogy

Gyümölcsöt nyújtson gyermekének,

Úgy hajol le Isten, a Végtelen,

Hogy felajánlja magát

A végesnek.

```

Szülői szerepben

A család szent és isteni célja, hogy minden egyes családtagnak segítsen felfedezni saját igazi valóságát. Ha az egyén nem fedezi fel az igazi valóságot önmagában, megtagadja az ígéretet, melyet korábban Istennek tett. Mi ez az ígéret? Egyszer régen, amikor még csak a lélek síkján létezett, megígérte, hogy felismeri, felfedi és manifesztálja Istent a földön. Azért született meg egy bizonyos családban, és nem a több millió család valamelyikében, hogy ígéretét teljesíthesse. Ebben a családban megy végbe a gyermek fizikai és spirituális tökéletesedése a fejlődés évei során.

Az isteniségnek egy alapvető részét hozod fentről az életedbe, amikor gyermekkel vagy megáldva. Ekkor lelked azt az újabb ünnepélyes ígéretet teszi Istennek, hogy gyermekedet Isten tökéletes eszközévé formálod. Vagy te leszel olyan helyzetben, hogy magad segíthesd a gyermeket, vagy egy másik ember segítségét veszed majd igénybe. Ez lelked ígérete.

Az amerikai szülők gyakran összetévesztik a fegyelmezés hiányát a szeretettel és gondoskodással. Azonban, ami a mély szeretetet és törődést illeti, azt nem adják meg. Szigorú spirituális fegyelmet, belső fegyelmet pedig végképp nem nyújtanak. Gyermekeik külső és belső fegyelem nélkül formálódnak. Nem részesülnek megfelelő oktatásban sem spirituális, sem fizikai, sem mentális síkon.

Szabadság és fegyelem

Nyugaton egy olyanfajta szabadság van, amellyel nem tudok egyetérteni. A szülők néha tettetett szerénységgel így nyilatkoznak: „Nem tudjuk, mi a legjobb gyerekeinknek”. Ezért megadják nekik a szabadságot, hogy rájöjjenek, nekik mi a legjobb. Igaz, hogy egy spirituális mesterhez vagy jógihoz képest talán semmit sem tudsz, de gyermekedhez képest sokkal többet. Sok hibát követtél el életedben, és tévedéseid árán már bizonyos mértékig látod, mi a jó, mi a rossz. Ha valóban szereted gyermekeidet, engedd nekik, hogy felhasználhassák tapasztalataidat. Mindennap imádkoznod kellene Istenhez, és meditálnod Istenen, hogy megvilágosítson, nehogy félrevezesd őket. A megvilágosodást, amit szerzel, fel kell ajánlanod számukra. Gyermekkorban tehát mindig a szülőnek kellene megmondani, mi a legjobb számukra.

Ha a gyermeket nem formálják megfelelően egész kicsi korától kezdve, felnőttként kábítószereket szedhet, és sok istentelen dolgot csinálhat. Akkor a szülők hiába mentegetőznek, hogy nem tanították őt ilyen dolgokra, mert pontosan ők voltak azok, akik a rossz értelemben vett szabadságot adták neki. Ahelyett, hogy saját eszményeikre tanították volna, hagyták, hogy a gyermek maga döntsön.

Tejet adsz gyermekednek, mivel tudod, hogy a tej tápláló. Nem mondod, hogy igyon a gyermek tejet vagy vizet, amihez kedve van, és majd ha nagyobb lesz, rájön, hogy a tej jobb neki, mert addig súlyos betegségbe eshet vagy meghalhat. Így tehát tejet itatsz vele tíz-tizenkét éves koráig, és ha akkor nem kell neki, hagyod, hogy valami mást igyon.

Ha spirituális síkon a szülők nem táplálják gyermekük lelkét, ha azt mondják: „Nem tudom, melyik utat akarja majd gyermekem járni, melyik egyházra van szüksége vagy melyik ima a legjobb számára, ezért nem tanítok neki semmit”, akkor ugyanígy járnak. Ami érzésed szerint legjobb saját belső életedben, azt jónak kell érezned gyermekeid számára is. Gyermeked meghal spirituálisan, ha belsőleg nem táplálod. Nem adhatsz be neki semmit injekció formájában, igazi táplálékot kell adnod neki. Előfordulhat, hogy nem szereti ezt az ételt, de meg kell ennie, különben meghal. Később, amikor felnő, szabadon választhatja meg, mit eszik.

Gyermekek ezreit látom itt, akiket szüleik rosszul irányítottak az úgynevezett szabadság nevében. Hiába a szabadság, igazán csak az tudja élvezni, aki odafigyel belső lénye parancsaira, aki engedelmeskedik a belső törvénynek. Külső síkon pontosan akkor élvezed a szabadságot, amikor hallgatsz a felső hatalomra, ami saját magasabb énedet jelenti. Amikor nem hallgatsz rá, teljesen korlátozott és behatárolt leszel.

A szülőnek éreznie kell, hogy gyermekeinél – mivel több tapasztalattal és bölcsességgel rendelkezik – ő tölti be a felsőbb én szerepét. A szülők szerves részei gyermekeik létezésének, csak nagyobb tudatosságuk révén abban a helyzetben vannak, hogy útmutatást adjanak nekik. A gyermekek egy napon felnőnek, vezetni és formálni fogják saját gyermekeiket, azonban nem vezet jóra, ha egy gyerek azelőtt kap szabadságot, mielőtt bármiféle belső bölcsességre szert tenne.

Anyagi javak és a szeretet

Amerikában a szülők mindig azt hiszik, hogy anyagi dolgok szükségesek gyermekeiknek. Ami a szeretetet illeti, azt a legtöbb amerikai szülő nem nyújtja gyermekének. Kényelmes életet biztosítanak nekik, de hatalmas különbség van kényelmes élet és szeretetteljes élet között. A gyermeki szív és lélek nem foglalkozik a pénzzel. A gyermek, szíve mélyén, csak édesanyja és édesapja szívével törődik. Ha a gyermek szeretetet kap szüleitől, akkor ők örökké és isteni módon kötődni fognak hozzá, és ő hasonló módon fog kötődni hozzájuk. A szeretetet feltétel nélkül kell adni, nem érdekből. Abszurd, ha egy szülő arra gondol, azért szereti négyévesen a gyermekét, hogy az huszonöt évesen majd anyagi biztonságot nyújt neki. Isten folyamatosan záporozza ránk válogatott Áldásait. Soha nem törődik a hálánkkal. Csak az adással törődik. Amikor ad, boldog. Ezen a világon a boldogság csak az adásból származik. Az anyának és apának ezért mindent feltétel nélkül kell adnia gyermekeinek, semmit sem várva cserébe a szeretetért. Ha a szülők folyamatosan sugározzák szeretetüket gyermekeik felé, azok természetesen hálásak lesznek ezért nekik. De az igazi szülők nem törődnek a hálával; csak azzal törődnek, hogy szeressék gyermeküket. Még ha a gyermek nem is mutat hálát, egyvalaki biztosan nem lesz hálátlan azért, amit a szülők adtak neki, és ez a személy Isten. Ő majd saját isteni módján fog megpróbálni örömöt szerezni nekik.

Az anyai szeretet

Egy szótár szavak ezreit, millióit tartalmazza, de a legcsekélyebb habozás nélkül mondhatom: az a szó, hogy „anya”, összehasonlíthatatlanul legjobb kifejezése marad a kedvességnek, szeretetnek, törődésnek, meghittségnek, közelségnek és egységnek. Nincs még egy olyan fontos szó, mint az „anya”. Az anya ragaszkodás, az anya szeretet, az anya gondoskodás, az anya meghittség, az anya elválaszthatatlan egység a gyermekkel. Az anya életében a gyermek kétségtelenül a legdrágább élőlény. A gyermek szívében pedig mindig ugyanannak a tapasztalatnak kell létrejönnie: az anya minden. A gyermek számára az anya kedves, annál is kedvesebb, a legkedvesebb. Az anyának a gyermek a legkedvesebbnél is kedvesebb.

Egy anya természetéből fakadóan gondoskodik gyermekéről, mivel szereti őt. Ha elég szerencsés, cserébe gyermeke is törődni fog vele, ha felnő. Nagyon gyakran azonban áldozata nem nyer viszonzást, gyermeke éli a saját életét. Az anya mégis ad, és ahogyan ad, áldás száll rá. A fény, a gyengédség és más isteni tulajdonságok, melyeket gyermekének ad, önmagukban áldást jelentenek.

Az anyai szeretetben az isteniség kifejezését látjuk változatos, kifejezésteljes formákban. Az első dolog, amit észreveszünk, az a legtisztább gondoskodás, a második a végtelen türelem. Az apa szeretetében nem találjuk ezt a fajta vég nélküli türelmet. Bölcsességet találhatunk és másféle dolgokat. Az anyai szeretetben a bölcsességen túl, vég nélküli türelem van. Az anya kész, hogy megvárja, míg gyermeke felnő és megtanul mindent. Az apa egy bizonyos mértékig türelmetlen. Az apa saját fénye, békéje, bölcsessége és tudása szerint ítéli meg gyermekét, míg az anya a gyermek képességei szerint ítél.

Az a szeretet, melyet a gyermek az anyjától kap, termékenyebb, mint az apáé. Ami a belső meghittséget illeti, az anyai szeretet az, amely sikeresebb. Amikor valami hatalmasat érzünk, akkor az az apa szeretetével áll kapcsolatban. De amikor két szív intenzív összekapcsolódását érezzük, rögtön az anya és gyermeke közötti szeretetre gondolunk.

A gyermek tudja, hogy az anya nem csinál olyat szándékosan, ami veszélyt jelent a számára. A gyermek hisz abban, hogy az anya még tudatalatt sem fog semmit rosszul csinálni. Hite fenntartás nélküli. Érzi, ha meg akarnák mérgezni, az anya inkább meginná a mérget, hogy megvédje őt. Ezt a fajta hitet a gyerekeknél csak az elme kifejlődése előtt láthatjuk. Amikor az elme működni kezd – 13 éves kor körül –, az édes meghittség az anya és gyermeke között megszakad az elme kétkedő, gyanakvó sajátossága miatt.

Istent látva gyermekedben

Szülőként teljességgel érezned kell, hogy gyermekeid azért drágák számodra, mivel Isten ott van bennük. Amellett érezned kellene, hogy te is kedves vagy gyermekeidnek, mert Ő benned is ott van. Miközben gyermekeiddel beszélgetsz és próbálod szabályozni életüket, érezned kell bennük az élő Isten jelenlétét. Hogy megérezhesd Isten jelenlétét gyermekeidben, először saját magadban kell azt megérezned. Ekkor könnyű lesz Isten jelenlétét másokban meglátni. Ha fenntartod magadban saját isteniséged érzetét, akkor mindegy, ki áll előtted, az a személy saját isteniséged kivetítése lesz.

Sajnos, a legtöbb ember nem érzi önmagában Isten jelenlétét, nem is beszélve arról, hogy a gyermekeiben érezze Őt. Úgy tekint rájuk mint tulajdonára, és úgy tartja, minden joga megvan úgy alakítani és irányítani őket, ahogy neki tetszik. De ha képes vagy érezni, hogy pontosan azért szereted gyermekeidet, mert Isten ott van bennük, akkor az isteni szeretet önkéntelenül áramlik majd belőled gyermekeid felé. Gyermekeid érezni fogják, hogy valami különlegeset nyújtasz nekik.

Természetesen, amikor gyermeked mosolyog, akkor valóban látod benne Isten jelenlétét. De amikor bömböl vagy valami istentelen dolgot művel, akkor észreveszed benne Istent? Nem! Egyszerűen azt mondod: „Ez lesz a végzetem! Erre a fajta Istenre nincs szükségem.” Egyik pillanatban valami csodálatosat látsz, a következőben pedig csak tökéletlenséget – és azt mondod, Isten nincs ott.

Spirituális szempontból azonban nagyon fontos, hogy próbáld Istent meglátni gyermekeidben. Amikor beszélsz velük, érezd, hogy szeretetedet ajánlod fel a bennük lévő Belső Kormányosban. Amikor bölcsességgel látod el őket, érezd, hogy közted és gyermekeid közt van valaki, aki a híd szerepét tölti be, és ez Isten. Pontosan azért szereted a legdrágábbjaidat, mert érzed, hogy Isten, az örök Szeretet van benned és bennük. Részvétet mutatsz gyermekeidnek, mert az örökkévaló könyörület Forrása benned van.

Minden tevékenységedben érezned kell, hogy lélekteli szolgálatod fényét ajánlod fel a gyermekeidben jelen lévő Legfelsőbbnek. Mielőtt megeteted gyermekeidet, gondolj a Legfelsőbbre. Miközben eteted őket, mondd Neki: „Ó Legfelsőbb, Neked ajánlom fel ezt az ételt”. Minden egyes alkalommal, amikor teszel valamit gyermekeidért, kérd a Legfelsőbbet belülről, hogy tegye ugyanezt érted. Amikor eteted gyermekeidet, mondd a Legfelsőbbnek: „Kérlek, Te is táplálj engem, mert én is a Te gyermeked vagyok”, és akkor Ő kétségtelenül táplálni fog téged spirituálisan. Azután, amikor megetetted gyermekeidet, amikor teljesen boldogak és békések, imádkozz a Legfelsőbbhöz, hogy tápláljon ismét. Ily módon te egyszer etetted meg gyermekeidet, a Legfelsőbb pedig háromszor táplált téged. Hogy miért táplál téged? Mert sírsz az Ő belső ételéért.

Mindig a Legfelsőbbnek kell először jönnie az életedben. Amikor gyermeked rád mosolyog, ne érezd, hogy elérted a Legmagasabbat. Helyette érezd azt, hogy a Legfelsőbb gyermeke vagy, és amikor Ő mosolyog rád és elégedett veled, valóban csak akkor szerzed meg a legnagyszerűbb örömet. Amikor a Legfelsőbbtől kapsz valamit, érezned kell, hogy az a dolog az egyetlen, amire szükséged van. Amikor megkapod, továbbadhatod gyermekednek, férjednek vagy annak, aki közel áll hozzád és kedves neked. Próbáld a Legfelsőbbtől megkapni mindazt, amit magadnak kívánsz, és aztán add tovább a számodra kedveseknek. Csak megkötöd magad, ha megpróbálsz valamit szerezni gyermekeidtől.

Hogy szabad bejárást nyerj a Legfelsőbbhöz és megnöveld fogékonyságodat azokkal a dolgokkal szemben, melyeket felajánl számodra, meg kell tanulnod koncentrálni, meditálni és kontemplálni. Ha anya vagy, könnyen találhatsz időt rá, hogy meditálj, feltéve, hogy hajlandó vagy a lényeges dolgokat előnyben részesíteni. Korán reggel, mielőtt a családod felébred, és elkezdődik a napi munka, felajánlhatsz néhány másodpercet Istennek. Kelj fel tíz perccel korábban, ha tudod, hogy gyermekeid egy bizonyos időpontban ételt és más dolgokat fognak kérni tőled. Ha tudod, hogy reggel hatkor munkát fognak számodra csinálni, akkor felkelhetsz fél hatkor és meditálhatsz titokban, mint egy isteni tolvaj.

Két különböző dolog imádkozni és meditálni gyermekeidért, azután törődni a földi szükségleteikkel, vagy csak a földi szükségleteikkel törődni. Kérlek, ne érezd, hogy megfelelően gondoskodsz gyermekeidről, ha csak a külső szükségleteiket tartod számon, és, kérlek, ne gondold, hogy ha órákat töltve gyermekeiddel, kielégíted vágyaikat, akkor spirituálisak lesznek. Ha azt akarod, hogy spirituálisakká váljanak, neked magadnak kell először azzá válnod. Meditálnod és imádkoznod kell, és neked kell megtanítanod erre gyermekeidet. Meg kell tanítanod nekik mindazt, ami jó. A család számára is jobb, ha együtt meditálnak, amennyiben ez lehetséges. Ettől lesz valódi családi érzésük. Ahogyan együtt eszitek a fizikai ételt, ugyanúgy együtt fogyaszthatjátok a spirituális táplálékot is. A spirituális étel az imádkozás és a meditáció.

Spirituális példakép állítása

A gyermekek úgy érzik, hogy amit szüleik csinálnak, az mindig a legjobb, így gyakran pontosan olyanokká válnak, mint a szüleik. Ha a szülők szeretnek valamit, a gyermek is azonnal szeretni fogja azt. Ha a szülőnek van néhány jó barátja, spirituális barátja, a gyermek is azonnal barátjukká válik. Kezdetben a gyermekek mindig megpróbálják utánozni szüleiket. Tehát a szülőknek gyermekeik előtt rendkívül jól kellene viselkedniük. Ha a szülők helytelenül viselkednek, tönkreteszik gyermekeiket. Ha a szülők hazudnak, vagy rosszat cselekednek, a gyermekek követik példájukat.

Ha korán reggel felkelsz imádkozni és meditálni összetett kezekkel, néhány napig talán még mélyen aludni fog a gyermeked. De hamarosan megcsapja őt a versengés édes érzése. Ha az apja vagy anyja meditál, miért ne csinálhatná ő is? Akkor a gyermek majd leül melléd, és veled meditál. Legjobb példa a szülő élete. A szülő élete a gyermek eszménye.

A leghatékonyabb spirituális segítséget akkor nyújtod nekik, ha magad is isteni életet élsz –azaz: ha csinálod, nem csak prédikálod azt. Ha meg akarod határozni a gyereknek, mit tegyen, neked kell azt először megtenned. Hiába mondod: „Kelj fel reggel hétkor, imádkozz és meditálj!” ‑ ha másnap reggel alszol tovább. Hasonlóképpen, hiába mondod neki, hogy ne hazudjon, ha te magad nem mondasz igazat. Hiába próbálsz így mentegetőzni: „Ó, én már kinőttem ebből, ezek a dolgok nincsenek rám hatással”. Tudnod kell, hogy igenis hatnak rád, és hatással vannak gyermekeidre is.

Ha azt kéred gyermekeidtől, hogy keljenek fel és meditáljanak, és te magad is ugyanezt csinálod, automatikusan több erőhöz jutnak. De ha nem mutatsz példát nekik, akkor erejük fele már el is szállt. Azt gondolják: „Ha ez valóban jó, hogy lehet, hogy a mamám nem csinálja?”

Próbálj meg mindig példaképpé válni gyermekeid számára. Ha arra kéred őket, rajzoljanak valamit, te azonban elmész főzni, hibát követsz el. Ezalatt nem főznöd kellene, hanem velük rajzolnod. Amikor a gyerekek labdáznak ‑ és te úgy érzed, fontos dolgot kell csinálnod ‑, még akkor is a legfontosabb dolog velük lenned. Az életedben semmi nem lehet fontosabb! Ha valóban látni akarod fejlődésüket, tedd őket boldoggá, nem úgy, hogy elnéző leszel, vagy játékok garmadával kényezteted el őket, hanem megadva nekik azt az érzést, hogy jók és isteniek.

Amikor velük vagy, mondd nekik: „Isten szeret benneteket a legjobban. Választott gyermekei vagytok. Az egész világ vár rátok, hogy valami istenit tegyetek!” Ez az, ami alatt azt értem, hogy tedd őket boldoggá. Valódi boldogságot adva nekik, éreztetve, hogy Istennek szüksége van rájuk. Ez nem üres hízelgés. Ha a csodált tulajdonságok egyértelműen nem is vehetők észre – de a szülők becsülik és rajongással veszik körül gyermekeiket –, azok idővel elő fognak jönni.

Indiában, amikor egy gyerek vakon születik, szülei a „Lótusz-szemű” nevet adják neki, a kozmikus istenekhez hasonlítva őt. Mondhatják az emberek, hogy ez butaság, a szülők azonban helyesen cselekednek, amikor azt mondják, hogy gyermekeik e kozmikus istenek különleges kegyét élvezik. Ezzel megidézik jelenlétüket. Amikor értékeled, csodálod és imádod gyermekeidet, próbáld érezni, hogy azokat a tulajdonságokat segíted kifejlődni bennük, amelyeknek érzésed szerint elő kellene jönniük. Te hozod előtérbe a bennük szunnyadó belső isteniségüket.

Minden esetben hasznos a kisgyerekek lelkesítése. Inspirálásukhoz nem kell hogy csodálatos képeket tudj festeni vagy gyönyörű verseket olvass fel. Nem! Csak egy kedves szót szólj, és máris ösztönzöd őket. Vess rájuk egy lélekteli pillantást vagy egy lélekteli mosolyt, ők azonnal észrevesznek valamit a mosolyodban, ami ösztönzi őket, és kiterjeszti szívüket.

Ha azt mondod egy gyereknek, hogy ő jó, emberi elméd ezt hízelgésnek, az egója felnagyításának véli. De a szíved tudni fogja, hogy ezzel a gyerek szívét terjesztetted ki. A szíve olyan, mint egy rügy, aminek ki kell fakadnia. Minden jó szótól és minden kedves gesztustól, melyet neki címzel, egy rózsa vagy lótuszvirág bontakozik ki a gyerek szívében sziromról sziromra. Ily módon lelkesíthetsz gyerekeket minden pillanatban, miközben magad is közelítesz az isteniség felé.

Ha szeretettel vagy képes gyermekeidet inspirálni, akkor ők majd valaki mást fognak szeretetükkel ösztönözni. Így juthatunk az egytől a sokhoz. A világ fejlődésének ez az egyetlen módja. Ha jön egy olyan spirituális Mester, mint Krisztus, akkor ő is csak egy személy, mégis milliókat és milliókat inspirál. Arról nem álmodhatunk, hogy az emberiség egy csapásra megváltozik, ez lassú folyamat. De a gyerekekkel elkezdve, az isteni szeretet által a valóság arca végül átalakul a világban.

Kérdés: Mi a leghelyesebb magatartási forma a gyermeknevelésben?

Sri Chinmoy: A gyermeknevelésben a leghelyesebb magatartási forma az útmutatás, együttérzés, megbocsátás, a tudatos egység.

Kérdés: Mi az anya kötelessége a gyermeknevelésben?

Sri Chinmoy: Az anya kötelessége, hogy megtanítsa gyermekeit, hogyan kell imádkozni, hogyan kell egyszerűnek, őszintének és szeretetteljesnek lenni. Ez az a néhány dolog, amit gyermekei nevelésénél szent kötelességének kell tartania.

Kérdés: Milyen felelősség hárul az apára a gyermeknevelésben?

Sri Chinmoy: Az apa kötelessége, hogy átadja tudását és bölcsességét, hogy eljuttassa gyermekéhez a hatalmas világ üzenetét: kis családjukon kívül van egy nagyobb család is. Az anya a szeretet, bizalom, ragaszkodás jegyében tevékenykedik. Az apa szintén ezt teszi, de elhozza a gyermekhez a külső világ üzenetét is. Az anya nagyon megédesíti a családi életet, az apa a külső világot hozza közelebb. Érezteti, hogy van egy másik világ, aminek bele kell tartoznia az ő kis világukba, illetve a kicsiny világuknak a széles nagyvilág részévé kell válnia.

Kérdés: Hogyan működhetnek közre a szülők gyermekük felnevelésében?

Sri Chinmoy: A szülőknek a rájuk vonatkozó kötelességeket kell teljesíteniük, melyeket az előbb említettem. Mindegy, mit kell tennie az apának, tegye azt örömmel, lélektelien, odaadással, fáradhatatlanul és feltétel nélkül. Az anya ugyanígy cselekedjen. Ez az egyetlen módja a gyermekek megfelelő nevelésének.

Kérdés: Hogyan lehetek jobb feleség és anya?

Sri Chinmoy: Érezned kell, hogy férjedben, fiadban Isten van jelen. Ne azért szeresd őket, mert ők a legkedvesebbek neked, hanem, mert ott van bennük a számodra Legkedvesebb, a mindenki számára Legkedvesebb. Érezned kell Isten jelenlétét a családodban. Ha élénken átérzed és látod Isten jelenlétét azokban, akik számodra közeliek és drágák, akkor meglátod, hogy kész vagy mindent megtenni értük. Most, amikor dolgozol férjedért és gyermekeidért, néha nem szívesen teszed. Csinálod, mert kötelességednek érzed. Amikor azonban Istenért teszel valamit, tiszta örömmel cselekszel, mivel ha Ő kér meg rá, ad hozzá erőt és lelkesedést is. Tehát ha képes vagy Isten jelenlétét látni, érezni férjedben és fiadban, akkor fenn tudod magadban tartani ezt a fajta lelkesedést és örömöt.

Kérdés: Nem válik-e gyakran birtoklóvá az anya és gyermeke közötti szeretet?

Sri Chinmoy: Az elején az anya nem engedi meg, hogy bárki, hétköznapi emberi lény megérintse gyermekét. Csak barátoknak, rokonoknak és kedves ismerősöknek szabad hozzáérnie, megsimogatnia. Az anya azért vonakodik ettől, mert tulajdonának érzi a gyermeket, és fél, hogyha mások is simogatják, cirógatják, a gyermek elvesztheti szépségét. De mi van félelme mögött? A gyermeke iránti nem megvilágosult szeretete. Ha szeretete teljesen megvilágosodott lenne, azonnal érezné: „Az anyja vagyok ennek a gyermeknek. Hadd csodálják mások is. Isten teremtménye ő, és Isten nekem adta. Hadd csodálja a kistestvérét Isten többi gyermeke is”.

Négy-öt év elteltével az anya óvodába viszi gyermekét. Olyanokra bízza ‑ most már kicsit nagyobb megvilágosodottsággal ‑, akik ugyanolyan szeretettel vannak gyermeke iránt. Azután iskolába engedi a gyermeket, hogy tanuljon, később középiskolába, majd egyetemre járatja.

Egy hét-nyolc éves kisgyermek számára az édesanyja jelenti a világot, a szeretetet csak ő jelenti, és senki más. Néhány évvel később, amikor barátaival játszik és énekel, szeretetének érzése kicsit kitágul. Amikor iskolába, főiskolába jár, a szeretete szülővárosára és az egész országra is kiterjed. Azután jön egy nap, amikor megérzi, hogy nemcsak egy bizonyos országhoz tartozik, hanem az egész világhoz. Azután még magasabbra és mélyebbre megy, míg végül érzi, hogy egyetemessé vált, és szeretete mindent átölel Isten teremtésében. Szeretete kezdetben csak fizikai anyjára irányul, azután fokozatosan kiterjeszti azt az univerzális Anyára, aki az egész teremtést testesíti meg.

Kérdés: Van-e valamilyen hatással a gyermekre, ha csak egy szülője van, s ha igen, milyennel?

Sri Chinmoy: A gyermeket nagyon gyakran mélyen érinti, ha csak egy szülője van. Azt akarja, hogy apja is és anyja is legyen, csak így érzi teljesnek a családot. Ugyanakkor esetek százainál tapasztalhatjuk, hogy az apa képes egy személyben az apai és az anyai szeretetre és ragaszkodásra, és egy anya is meg tudja adni azt a fajta szeretetet, amit egy gyermek az apától vár el. Ha az apa nem él, az anyától várják el, és annak kötelessége is felajánlani az apai szeretetet is. Ha az anya halt meg, az apának kell az anya szerepét játszania.

Kérdés: Milyen tanácsot tudna adni az egyedülálló szülőknek?

Sri Chinmoy: Akik válás miatt nevelik egyedül gyermekeiket, azoknak egyetlen tanácsom, hogy ne mondjanak rosszat a gyermeknek a másik félről. A gyermeket nem szabad befolyásolni. Engedni kell, hogy a szívére hallgasson. Hagyni kell, hogy érezze mind az anya, mind az apa jóságát. Engedni kell, hogy a szíve ‑ mint a mágnes ‑ előhúzza a másik szülő jó tulajdonságait. Sem az anyának, sem az apának nem szabad tudatosan vagy akaratlanul a másik fél ellen hangolni a gyermeket. A szülőknek válás esetén nagyon figyelniük kell a gyerekmeikre. Amikor egy család kettészakad, különös figyelmet kell szentelniük a gyermekeiknek, mivel ekkor a tudatukban valami automatikusan megtörik. Ezért ki a felelős? A szülők, száz százalékban. Ezért, amennyire lehet, kísérletet kell tenniük a helyzet javítására. Ezt úgy érhetik el, hogy még több szeretetet, rengeteg szeretet nyújtanak gyermekeiknek, és megmutatják, hogy szétválásuk semmilyen módon nem érinti az irántuk való szeretetüket. Ami leginkább fontos, az a szeretet. Bőségesen kell juttatni belőle gyermekeiknek.

Kérdés: Nevelhet-e nagyszerű fiút egy rossz anya?

Sri Chinmoy: Lehetséges, de nagyon nehéz. Az anyák nevelik fel a gyermekeket. Ha kezdetben az anya azt érezteti gyermekével, hogy haszontalan, akkor a gyermek ezt később is, mindig érezni fogja. Legtöbb esetben az anya ereje az, amit a gyerek átvesz.

Kérdés: Mi van abban az esetben, ha a gyermek nagyon aktív, és energiája felemészti a sajátomat? Egyszerűen nem lehet vele beszélni, mert nem ért belőle. Egyszóval mivel lehet nyugodttá tenni a vibrálását?

Sri Chinmoy: Játssz neki spirituális zenét! Ha gyermeked nagyon aktív, zajong és így tovább, a zenét úgy fogja tekinteni, mint egy barátot, mintha valaki beszélne hozzá. Amikor spirituális zenét hall, azt fogod látni, hogy játszik vele. Úgy érzi majd, hogy egy barátjával van, aki ugyanolyan dinamikus, mint ő. Így amikor a két barát együtt játszik, az anya elvonulhat imádkozni és meditálni egy másik szobába. A zene a legjobb dolog, ami segít.

Kérdés: Amikor boldogtalan vagyok, ennek általában valami köze van a 14 éves lányomhoz fűződő ragaszkodásomnak, törődésemnek és aggódásomnak.

Sri Chinmoy: Lányod szemszögéből nézve válaszolok kérdésedre. Képzeld bele magad a 14 évvel ezelőtti állapotba: lányod nem létezik számodra, és te sem létezel az ő számára. És te őelőtte fogsz a másik világba menni. Lányod olyan, akár egy mangó, amelyet leszakítottál fájáról. Nem tarthatod meg örökké. Hatvan-hetven év múlva, amikor visszatér a Forráshoz, nem leszel képes jogot formálni rá. Csak ahhoz formálhatunk jogot, ami folyamatosan a miénk.

Származik-e valami hasznod az aggódásból? Nem! Csak pusztítod magad, ugyanakkor az aggodalmaid erői befolyást gyakorolnak lányodra is. Ily módon több istentelen erő is keletkezik. Ha túl sokáig folytatod az aggódást, az maga is egy istentelen erővé válik. Ha lányod nincs otthon és aggódsz érte, akkor az aggodalmad, mint egy lövedék, belé fog hatolni. Nem aggódásként fogja megélni, hanem valami más, kellemetlen dologként. Gyomoridegességet fog érezni, vagy valami más testi zavart. Tehát, amikor aggódsz vagy mérges vagy, a boldogtalanságod eléri lányodat valamilyen formában, és kellemetlenséget okoz neki.

Azt kell mondanom, hogy csak azon a napon leszel boldog, amikor nem érzed magad többé nélkülözhetetlennek lányod számára. Egyedül a Supreme nélkülözhetetlen. Abban a pillanatban, ahogy megérzed ezt, boldog leszel. Száz százalékig felelős vagy azért, hogy felajánld jóakaratodat lányodnak, aki szívednek a legdrágább. Minden pillanatban ezt kell tenned. De az, hogy aggódsz, mérges vagy szomorú vagy, egyáltalán nem fog segíteni.

Gyermeked spirituális fejlődése

Ösztönös légy, akár egy gyermek

```

Légy ösztönös, akár egy gyermek,

Aki nem próbál szert tenni

Semmi olyanra, ami nem természettől való.

Nem akar valaki vagy valami más lenni.

Természetes módon közelíti meg Istent.

```

26

A gyermeket spirituálisan tanítani kell az első pillanattól kezdve, ahogy a világra jön. Amikor legelőször felsír, az anyának meg kell kérdeznie magától, miért teszi. Azért, mert a gyermek először látta meg a tudatlanság-tengert és megijedt tőle, vagy mert hiányolja a fényt és örömöt, aminek élvezetéhez hozzá volt szokva.

Ha az anya azt érzi, hogy a tudatlanság-tenger félemlítette meg a gyermeket, tudatnia kell vele belsőleg, hogy ez rövid ideig tart, és rövidesen bölcsesség-óceánban fog úszni a legmesszebbmenő megelégedést érezve. Ha az anya a sírásra kényszerítő oknak a Mennyei Fényből való kiszakítást érzi, akkor azt kell elmondania, hogy Isten nemcsak a Mennyben van, hanem a földön is megtalálható. El kell mondania, hogy Isten azért küldte őt le a földre, hogy egy különleges feladatot teljesítsen. Az anyának mindkét esetben a gyermek belső valójához, a lelkéhez kell szólnia. Külsőleg szintén megindíthatod a gyermek spirituális utazását, nagyon fiatal kortól, akár már hat hónapos korától. Talán még egy szót sem tud kimondani, de megmutathatod neki például Krisztus képét, ha keresztény vagy. Isten a szépségen keresztül fejezi ki magát, tehát mutathatsz gyermekednek valami szépet is, például egy virágot. A gyermek értékeli a virág szépségét. Ekkor a gyermek számára a virág maga Isten. Amikor már tud beszélni, engedjük, hadd mondja néhányszor: „Istenem”, mint az ő saját imáját. Ahogy halad előre az évek folyamán, meg lehet tanítani magasabb meditációra.

Csak akkor adod meg gyermekednek az egyedül igazi szabadságot, ha átadod neki az igazságot, a valóságot. Az igazi szabadsághoz nem hirtelen jutunk hozzá, az nem jön-megy, mint egy csavargó. Nem! Igazán akkor vagyunk szabadok, ha minden cselekedetünket úgy végezzük, ahogyan azt Isten akarja. Ez a szabadság. Isten a teljes fény és teljes szabadság. Ha odafigyelünk rá, csak akkor élvezzük igazán a szabadságot.

Néha a szülők megkérdeznek, gyermekeiknek hogyan magyarázzanak meg olyan – kisgyermekek számára elvont – fogalmakat, mint az ima vagy a meditáció. Felnőttek számára az ima és meditáció nem elvont fogalom. Amikor imádkozunk, összetesszük a kezünket, és belül sóvárgunk valaki után, aki felettünk van vagy bennünk. Ha egy kisgyermeknek meg akarod magyarázni az imádságot, ne próbáld csak a külsőségekről meggyőzni. Mondd el neki, hogy az imádkozás teljesen különbözik attól, hogy csak összeteszi a kezét, és felfele néz. Mondd el, hogy az imádkozás olyan valami, amit belsőleg kell végeznünk, de ha látni és érezni akarja, akkor össze kell kulcsolnia a kezét. Mondhatod egy gyermeknek, hogy az imádság olyan dolog, amit akkor fog érezni, ha összeteszi a kezét, és Istenhez beszél. Ezután, ha összeteszi a kezét és érez valamit belül ‑ mindegy, hogy az áhítat, szeretet, kedvesség vagy szelídség ‑, akkor számára az imádkozás nem absztrakt dolog többé, hanem valóság.

A meditációhoz a gyermeknek csendben, nyugodtan kell ülnie. Amikor így tesz, azonnal elkezdi majd érezni, hogy meditál. Ez a konkrét tevékenység olyan valamibe juttatja, ami eleinte absztrakt dolognak tűnhet. Taníthatod a gyermeket a külső tevékenységen keresztül, azonban ne mulaszd el hangsúlyozni a belső érzés fontosságát. Amikor elkezd örömöt, békét és szeretetet érezni, és meditációja eredményeképpen fokozatosan ezekké a dolgokká válik, ez a tapasztalat nem marad elvont – valósággá válik. Teste nem elvont számára, mivel azonosul vele. Akármivel azonosul, azt sajátjának tartja. Ha azonosítja magát imájával vagy meditációjával, békét fog érezni, örömöt, szeretetet és így tovább. Amint megérzi ezeket, formát öltenek benne, és nem maradnak többé absztrakt dolgok. Az ima és a meditáció olyan, mint két út. Az ima mindig a mi kedvünkért történik, a mi életünkért, közeli, kedves szeretteinkért a mi kis világunkban. A meditáció az egész világért van. Amikor jól meditálunk, érezzük az egységet saját kitágult valóságunkkal, ami nemcsak bennünket teljesít be, hanem az egész világot. Az ima szükséges, és a meditációra is szükség van. Amikor imádkozom, én beszélek, és Atyám figyel. Amikor meditálok, Atyám beszél, én pedig hallgatom. Végső soron mindegy, hogyan történik a találkozás. Amikor imádkozunk, felmegyünk Istenhez, amikor meditálunk, Ő jön le hozzánk.

Rögtön gyermekkorunkban megtanítanak bennünket, hogy mindenért imádkozzunk Istenhez. Szüleink azt tanítják, hogy imádkozzunk, de nem tanítják meg, hogy miért. Azt mondják: „Imádkozz Istenhez mindenért, amit akarsz”. Tehát elkezdünk imádkozni: „Ó, Istenem, kérlek, legyek a legjobb a vizsgán! Ó, Istenem, hadd nyerjem meg a futóversenyt!” és így tovább. Ha ilyenfajta dolgokért kezdünk imádkozni, annak soha nem lesz vége.

A szülőknek inkább azt kellene mondaniuk gyermekeiknek: „Imádkozzatok Istenhez, hogy tegye csendessé és nyugodttá elméteket, hogy boldogságot és békét érezzetek mindenhol! Szívből imádkozzatok!” Sajnos a szülők nem mondják el ezt, így a gyermekek kora gyermekkoruktól csacsiságokért imádkoznak. Igaz, még mindig jobb butaságokra kérni Istent, mint egyáltalán nem gondolni rá.

A meditációnál jobb a helyzet. Ha a gyermekeket megtanítják meditálni, nem veszik fel azt a szokást, hogy Istentől várják el vágyaik teljesítését. Azt kell mondanod nekik: „Ha meditáltok, az elmétek csöndes lesz és nyugodt. Tökéletesen eggyé váltok a Végtelenség mérhetetlenségével, és Isten a barátotokká válik.”

Kérdés: Felelős-e a szülő a gyermek törekvéséért?

Sri Chinmoy: Igen, a szülők mindig felelősek a gyermek törekvéséért. Kezdetben olvashatnak neki könyveket Istenről. Megtaníthatják, hogy maga olvasson, és adhatnak is neki spirituális könyveket. A szülőnek meg kell tanítania gyermekét, hogyan imádkozzon és meditáljon. Ügyelnie kell arra is, hogy a gyermeknek spirituális barátai legyenek.

Kérdés: Mi a legjobb dolog, amit a gyermekemnek adhatok?

Sri Chinmoy: A legjobb dolog, amit adhatsz gyermekednek, az a Legfelsőbb nevének mindennapi elmondása. Korán reggel ismételd el hétszer, hogy „Supreme” [Szuprím], a gyermeked előtt. Helyezd kezedet lágyan a szívére, és ismételd lélekteljesen: „Supreme”. Este tedd ugyanezt. Ez a legjobb dolog, melyet gyermekednek adhatsz. Ha a gyermek tud már beszélni, mindenekelőtt tanítsd meg kimondani a „Supreme” szót. Ha ezt már tudja, elkezdhet imádkozni. A leggyorsabb haladást úgy érheti el, ha a példádat követi. Ha a szülők együtt imádkoznak és meditálnak, a gyermek nem maradhat a másik szobában. A gyermeknek látnia kellene, mit tesznek a szülei. Ha mindig helyes, spirituális dolgokat csinálnak, a gyermek utánozni fogja őket. Ha az anya tejet iszik, rögtön a gyermek is azt teszi. Valahányszor a szülők tanítanak valamit, a gyermek megtanulja azt. Ha a szülők haladnak előre, akkor a gyermek automatikusan szintén fejlődni fog.

Kérdés: Miért ajánlja a „Supreme” [Legfelsőbb] szó használatát Isten megnevezésére?

Sri Chinmoy: Minden vallásnak ugyanaz az Istene, csak különböző módon nevezik Őt. Valakit „apának” hív az egyik ember, „bátyámnak” a másik, és „bácsikámnak” a harmadik. Amikor a hivatalba megy, a vezetéknevén fogják szólítani. A barátai a keresztnevét használják. Ugyanaz a személy, de különböző néven szólítják, amit a kialakult kapcsolat határoz meg. Hasonlóan Istent is változó néven lehet szólítani, az érzéseink szerinti legkedvesebb, legszeretetteljesebb módon. Az „Isten” szó helyett én legtöbbször a „Supreme”-ot használom, mivel úgy érzem, ez bensőségesebb viszonyt teremt közöttünk. Amikor az „Isten” szót használjuk, általában úgy érezzük, hogy az valami nagyságot fejez ki, ami statikus. Úgy érezzük, hogy elérte Nagyságát, és ott megállt. Nincs folyamatosan fejlődő tudata. De amikor azt mondjuk „Supreme”, akkor a legfelsőbb Úrról beszélünk, aki nemcsak elérte az abszolút Magasságot, de folyamatosan túl és túlmegy rajta, és felülmúlja a Mindenen Túlit.

Kérdés: Amikor egy gyermek megkérdezi: „Ki Isten”, mi erre a leghelyesebb válasz?

Sri Chinmoy: Amikor egy gyermeknek Istenről beszélsz, ne mondd azt, hogy Ő öreg ember. Mindig azt kell éreztetni vele, hogy hozzá hasonló korú. Ha a gyermek hároméves, akkor Isten is hároméves a számára. Mondd el, hogy Isten egy jó Barátja, egy örök Barátja. Mondd, hogy készüljön fel, mert Isten úgy jön hozzá, mint legbensőségesebb Barátja, és ennek megfelelően viselkedjen jól.

De a legjobb válasz, ami egy gyermeknek adható, hogy álljon a tükör elé, és mosolyogjon olyan lélekteljesen, amennyire lehetséges. A „lélekteljes” szót lehet, hogy nem érti, de azt könnyedén észreveszi, milyen gyönyörűen néz ki. Mondd a gyermeknek, hogy próbáljon a legeslegszebben mosolyogni, aztán figyelje meg magát. A gyermek tudni fogja, hogy az egy gyönyörű mosoly, vagy csak egy olyan hétköznapi. Minél szebben mosolyog, annál több isteniség nyilvánul ki általa. Egy felnőttnek valószínűleg imádkoznia és meditálnia kell, és ki kell fejlesztenie egy isteni tudatot, de egy gyermeknek ez könnyen megy. Amikor egy gyermek a tőle telhető legszebb tudatának ragyogásában látszik, mondd neki, hogy Istent látja, és senki mást.

Ki Isten? Saját legfelsőbb valóságunk. Ha olyan lélektelien tudsz elmosolyodni, hogy az nyomban megvilágosít téged és az egész világot, akkor az a mosoly nem más, mint maga Isten. Engedd a gyermeket saját gyönyörű mosolyának tudatában maradni, a mosolyban, mely áthatja az egész világot. Egy gyermeknek így a legkönnyebb megérteni, és ez a leghatékonyabb, legmeggyőzőbb válasz. Ugyanakkor ez teljesen igaz, semmiben nem csapod be gyermekedet.

Kérdés: Hogyan mondhatjuk el egy gyermeknek a legjobban, hogy mit képvisel Isten? Mondjuk azt, hogy Isten a szeretet, vagy hogy mindentudó, vagy valami mást?

Sri Chinmoy: Tudjuk, hogy Isten minden, Isten ott van mindenben és mindenen túl. Ez filozófiai és pszichikai megértésünk alapja. De egy gyermek megértésének megfelelően, én Istenről a gyermeki tisztaság, ártatlanság és lélekteliség nézőpontjából szeretnék beszélni.

Mi Isten a gyermek szemszögéből? Gondoskodás. Egy anya napról napra próbál gyermekéről gondoskodni. De a huszonnégy órából, legnagyobb igyekezete ellenére is, csak két-három órára tudja biztosítani tudatos törődését. Állandóan ki akarja fejezni teljes ragaszkodását, de a nap folyamán – gyermekével való foglalkozása mellett – tanulnia kell, vagy dolgoznia, végeznie saját meditációját, és egy csomó más dolgot kell csinálnia, még akkor is, ha gyermeke a legdrágább számára. Amikor a gyermek megbetegszik, akkor talán tizenöt, tizenhat vagy akár huszonnégy órán át fog vele foglalkozni. De általában csak néhány órányi törődést tud neki nyújtani. Isten esetében ez másként van. Ő belsőleg és külsőleg folyamatosan törődik velünk.

Ötven, hatvan, hetven vagy éppen száz évig vagyunk a földön, de életünk valódi időtartama nem ennyi. Valódi életünk végtelen. A kezdet nélküli múltból jövünk, és a vég nélküli jövőbe tartunk. Voltak korábbi megtestesüléseink, és lesz számos a jövőben is. Régi életeinkben különböző szüleink voltak, jelenlegi életünkben is van egy apánk és anyánk, aki törődik velünk. Korábbi inkarnációinkban más szülők gondoskodtak rólunk, és a jövőben megint mások törődését fogjuk élvezni. De Isten kezdettől fogva gondoskodik rólunk, és ez így is fog maradni örökké. Gondoskodása megkezdődött abban a pillanatban, amikor lelkünket teremtette, és folyamatos, örökkévaló marad.

Mindennek van forrása – a gondoskodás forrása az egység. Amikor megvágom az ujjamat és vérzik, azonnal gondoskodom róla. Miért? Mert egy vagyok az ujjammal. Amikor valami rossz történik gyermekeddel, gondoskodsz róla a vele való egységed miatt. Jelenleg is sok ember szenved és hal meg a kórházakban, de még ha tudnál is róluk, valószínűleg nem foglalkoznál velük. Miért? Mert nem azonosultál velük teljesen, és nem érzed velük az egységet. De gyermekeddel valóban egynek érzed magad, és gyermeked is érzi ezt veled. Látjuk tehát, hogy a gondoskodás az egységből ered, a számodra közeliekkel és kedvesekkel törődsz, azokkal, akik részei az életednek. Mivel Isten a mindent átható Egy, Törődése az Ő mindent átható Egységéből származik. Mivel ott van mindenhol és mindenben, ezért mindenhez egység fűzi, így mindennel törődik.

Meditációs útmutató szülők számára

CHD32e1. Részlet Sri Chinmoy Meditáció; Az Ember-Tökéletesség az Isten-Elégedettségben című könyvéből.

A két cél

```

Isten csak két célból teremtett téged:

Az egyik, hogy légy hű Hozzá,

A másik, hogy légy hű önmagadhoz.

```

Meditáció

A meditáció Isten nyelve. Amikor egymás között angolul beszélgetünk, megértjük egymást. Ha Istennel akarsz kommunikálni, a meditáció lesz az a nyelv, melyet beszélned kell. Ez a közös nyelv. Isten és az ember egyaránt beszélik ezt a nyelvet. Mélyen magadba vonulva, szíved legeldugottabb zugában, a meditáció útján lépsz érintkezésbe Istennel. A gondolkodásnak semmi köze a meditációhoz. Még az elmélkedés is – mely egyfajta csöndes, befelé néző gondolkodás – messze van a meditáció fegyelmezett mérhetetlenségétől. Abban a pillanatban, ahogy gondolkodni kezdesz, máris korlátozod és behatárolod magad. Gondolataid ‑ mindegy, milyen édesek és kellemesek az adott pillanatban ‑ fájdalmasak, mérgesek és romboló hatásúak lesznek hosszú távon, mert korlátoznak és megkötnek. A gondolkodó elméből hiányzik a valóság. Egyik pillanatban építesz egy várat, a másikban lerombolod. Az elmének megvan a maga rendeltetése, de a spirituális életben messze az elme fölé kell menni, oda, hol örök béke, végtelen tudás és végtelen fény honol. Csak akkor élvezheted és szemlélheted egyszerre Isten Valóságát és Isten Látomását, ha törekvésed és meditációd segítségével képes vagy túlmenni a gondolkodáson.

Elindulás

Amikor elkezded a meditációt, mindig próbáld azt érezni, hogy gyermek vagy. A gyermekben az elme még nem fejlődött ki. Az elme intellektuális működése majd csak tizenkét-tizenhárom éves korban kezdődik el. Előtte a gyermek csupa szív. Érzi, hogy nem tud semmit, nincsenek előítéletei a meditációval és a spirituális élettel kapcsolatban. Minden újat meg akar tanulni az édesapjától és édesanyjától.

Először tehát érezd, hogy gyermek vagy, majd próbáld elképzelni, hogy egy virágos kertben állsz. Ez a kert a szíved. Egy gyerek órákig eljátszik a kertben. Egyik virágtól a másikig megy, de a kertet nem hagyja el, mert örömét leli minden egyes virág szépségében és illatában. Benned is rejtőzik egy kert, melyben kedved szerint időzhetsz, és ott megtanulhatsz meditálni.

Ha képes vagy a szívedben maradni, egy belső sírást fogsz majd érezni. Ez a belső sírás, ami maga a törekvés, a meditáció titka. A felnőttek sírása, általában, nem őszinte. De amikor egy gyermek sír ‑ még ha csak édesség után is ‑, akkor az nagyon őszinte. Olyankor számára az édesség jelent mindent. Ha pénzt adsz neki, nem fog vele megelégedni, mert csak az édesség foglalkoztatja. S mi történik akkor, ha egy gyermek sír? Az édesapja vagy édesanyja rögtön ott terem, hogy segítsen neki. Ha képes vagy mélyen belülről sírni békéért, fényért és igazságért, és őszintén ez az egyetlen dolog, amire szükséged van, akkor Isten ‑ az öröktől való Atyád és Anyád ‑ eljön, hogy segítsen rajtad.

Spirituális gyakorlatok

Számos gyakorlat van, amelyet kezdők is végezhetnek. Egy spirituális kereső számára az egyszerűség, őszinteség, tisztaság és bizonyosság kiemelkedő fontosságú. Az egyszerűség biztosítja az elme békéjét. Az őszinteség érezteti meg veled, hogy Istené vagy, és hogy Ő mindig érted van. Tiszta szíveddel minden pillanatban érezheted, ahogyan Isten benned növekszik, ragyog és kiteljesedik. A bizonyosság az, amely érezteti veled, hogy a meditáció teljesen helyénvaló dolog. Csendesen ismételd elmédben az „egyszerűség” szót hétszer, közben koncentrálj a fejtetődre. Azután ismételd halkan és lélektelien szívedben az „őszinteség” szót hétszer, miközben a szívedre koncentrálsz. Ezután ismételd hétszer a „tisztaság” szót a köldök központban vagy akörül, és koncentrálj a köldök központra. Csendben és lélekkel telten végezd mindezeket. Ezután irányítsd figyelmedet a harmadik szemre, amely a két szemöldököd között helyezkedik el, azoknál valamivel magasabban. Ismételd el magadban hétszer a „bizonyosság” szót. Következő lépésként helyezd kezedet a fejtetődre, és ismételd háromszor: „egyszerű vagyok, egyszerű vagyok, egyszerű vagyok.” Majd tedd szívedre a kezed, és mondd háromszor: „őszinte vagyok”, azután a köldök központodra, mondogatva: „tiszta vagyok”, végül a harmadik szemre, ismételgetve: „bizonyos vagyok.”

Ha Isten valamelyik megjelenési formáját részesíted előnyben ‑ a szeretetet például ‑, ismételd többször, nagyon lélekteljesen magadban a szeretet szót. Próbáld érezni, ahogyan visszhangzik szíved legmélyebb zugában: szeretet, szeretet, szeretet. Ha jobban foglalkoztat az isteni béke, akkor, kérlek, kántáld vagy ismételd belül a „béke” szót. Mialatt ezt teszed, próbáld hallani a kozmikus hangot, amelyet a szó megtestesít. Érezd, hogy a „béke” a szíved legmélyén visszhangzó hang-mag. Ha fényre vágysz, kérlek, ismételd: „fény, fény, fény,” nagyon lélekteljesen, érezve, hogy valóban fénnyé váltál. A lábujjhegyedtől a fejed búbjáig próbáld érezni, hogy azzá a szóvá váltál, amelyet ismételsz. Érezd, hogy mind a fizikai, mind a szubtilis testedet és idegeidet a szeretet vagy a béke vagy a fény árasztja el.

Van még egy dolog, amit kipróbálhatsz. Kérlek, lélegezz be, és tartsd benn lélegzetedet egy pár másodpercig. Érezd azt, hogy a lélegzet vagy életenergia a harmadik szemben összpontosul, koncentrálj oda. A következő belégzésnél tartsd az életenergiát a szívközpontban, harmadszorra pedig a köldökközpontban. Ez is segíteni fog.

Egy gyermek nem képes még önmagáról gondoskodni, édesanyjára szorul. De azt a keveset, amire önmagától is képes, édesanyjának szeretné átadni. Ez a kis képessége a hite. Az anyjában való hite az önmagában való hite. Ha eltéved egy gyerek az utcán és sírni kezd, egy jószívű ember meg fogja mutatni neki, hol az otthona. Érezd, hogy elvesztél az utcán, és vihar tombol körülötted. Kétség, félelem, nyugtalanság, aggódás, bizonytalanság és hasonló istentelen erők szakadnak rád. Ha gyámoltalannak érzed magad, és őszintén sírsz, jön Valaki, aki megment, megmutatva az utat hazafelé, a szíved felé. Ki az a Valaki? Isten, a Belső Vezetőd.

Minden ember lelke másként meditál. Ahogy én csinálom, az nem megfelelő számodra, és ahogyan te meditálsz, az nem jó nekem. Sok kereső meditációja azért terméketlen, mert nem a számukra megfelelő módon meditálnak. Ha nincs spirituális mestered, aki vezetni tud téged, akkor mélyen magadba kell szállnod, és szíved legbelső zugából kell megszerezned saját meditációdat. Menj mélyre, mélyen magadba, és figyeld, hogy felmerül-e egy hang, gondolat vagy ötlet. Ha igen, hatolj mélyen belé, és figyeld meg, hogy ad-e olyan belső örömöt és békét, amely elcsitítja a kételyeket, gondokat és problémákat. Amikor megérzed ezeket, tudni fogod, hogy a hang, melyet hallottál, valódi belső hang volt, amely segíteni fog neked a spirituális életben.

A legelején még ne gondolj meditációra, csak próbálj szakítani magadnak néhány nyugodt és csendes percet a nap során. Érezd, hogy ez az öt perc csak a belső lényedé, és senki másé. Amire szükség van, az a rendszeres gyakorlás ugyanabban az időben. Mindennap táplálkozol, hogy életben maradhass. Ma nem élhetsz meg abból az ételből, amit tegnap elfogyasztottál. Ehhez hasonlóan, mindennap táplálnod kell lelkedet is. Ha mindennap eszel, a rendszeres táplálkozás nagyon erőssé tesz. Hasonlóan, ha mindennap meditálsz, azzal a lelkedet táplálod.

Előkészületek a meditációhoz

Az otthoni meditációdhoz alakíts ki egy teljesen tiszta, megszentelt sarkot a szobádban. Ezt a szent helyet csak meditálásra használd. Helyezd el ebben a szentélyben spirituális Mestered, vagy a Krisztus, vagy más általad szeretett spirituális személy képét, akit Mesterednek tekintesz.

Meditáció előtt hasznos, ha lezuhanyozol vagy megfürdesz. A test tisztaságára a tudat megtisztításához teljes mértékben szükség van. Legalább az arcod és lábad mosd meg, mielőtt leülsz meditálni, ha nem tudsz lezuhanyozni vagy megfürödni. Tiszta, laza, világos színű ruha viselése szintén tanácsos.

Segíteni fog, ha füstölőt gyújtasz, és virágot helyezel magad elé. Vannak, akik azt mondják, nem szükséges, hogy meditáció közben legyen ott virág. Ők úgy vélik: „A virág bennünk van, magunkban hordozzuk az ezerszirmú lótuszt”. Az előtted lévő fizikai virág azonban emlékeztetni fog a belső virágra. A színe, illata és tiszta tudata egy kis ösztönzést ad. Az ösztönzés hatására törekvésre teszel szert, a törekvés által pedig elérheted a felismerést.

Ugyanez vonatkozik a meditáció alatt használatos gyertyára. Önmagában a gyertya lángjából nem nyersz törekvést, a belső láng az, mely hozzásegít ehhez. A külső lángot szemlélve érzed, ahogyan a belső lényedben lévő láng egyre magasra, magasabbra, legmagasabbra emelkedik. Amikor a füstölő illatát érzed, lehet, hogy csak egy parányi lelkesedésre és tisztaságra teszel szert, de ez a kicsi is hozzáadódhat belső kincsestáradhoz.

Meditáláskor a gerincet függőlegesen, egyenesen kell tartani, a testnek pedig ellazult állapotban kell lennie. Feszült testtel nem tudod befogadni az isteni és beteljesítő tulajdonságokat, amelyek meditáció alatt lépnek beléd és járnak át. Nem szabad kényelmetlen testhelyzetet sem felvenni. Amikor kényelmetlenséget érzel, tested automatikusan megváltoztatja helyzetét. Mialatt meditálsz, belső lényed spontán kényelmes pozícióba helyez, és csak tőled függ, hogy megtartod-e ezt. A lótuszülés legnagyobb előnye az, hogy segít függőlegesen, egyenes vonalban tartani a gerincoszlopot. De nem feltétlenül igaz, hogy így a test ellazult állapotba kerül. A lótuszülés egyáltalán nem szükséges a megfelelő meditáció eléréséhez. Sok ember széken ülve is nagyon jól meditál.

Néhányan fizikai gyakorlatokat végeznek, és különféle testtartásokat vesznek fel. Ezek a hatha jóga gyakorlatai, amelyek ellazítják a testet, és egy rövid időtartamra békét teremtenek az elmében. Ha valaki fizikálisan nagyon nyugtalan természetű, és nem tud megülni egy helyben egy pillanatnál tovább, ezek a gyakorlatok határozottan segítenek. De a hatha jóga egyáltalán nincs szükséges. Sok törekvő van, akik képesek egyszerűen leülni és elcsendesíteni az elméjüket hatha jóga gyakorlatok nélkül.

A légzés

A helyes légzés nagyon fontos a meditációban. Próbálj olyan lassan és nyugodtan belélegezni, amennyire csak lehetséges. Annyira, hogy ha valaki egy cérnaszálat tartana az orrod elé, az egyáltalán ne rezdüljön meg. A kilégzést végezd még lassabban, mint a belégzést. Ha lehet, hagyj egy kis szünetet első kilégzésed vége és a következő belégzésed eleje között. Ha tudod, tartsd vissza a lélegzetedet néhány másodpercre, de ha nehéznek érzed, ne csináld. Ne csinálj semmi olyat, ami károsan érintheti valamelyik szervedet vagy a légző rendszeredet.

Az első dolog, amire gondolnod kell a légzésnél, az a tisztaság. Ha belégzéskor érzed, hogy a levegő közvetlenül Istentől, a Tisztaságtól magától érkezik, akkor lélegzeted könnyedén megtisztulhat. Valahányszor belélegzel, próbáld érezni, hogy békét, végtelen békét viszel be a testedbe. A béke ellentéte a nyugtalanság. Amikor kilélegzel, próbáld érezni, hogy eltávolítod a benned lévő nyugtalanságot, és azt a nyugtalanságot, amelyet mindenhol körülötted látsz. Ha így lélegzel, elhagy a nyugtalanság. Azután ha néhányszor elvégezted ezt, kérlek, próbáld érezni, hogy erőt lélegzel be az univerzumból, amikor pedig kilélegzel, érezd, hogy minden félelem eltávozik a testedből. Ha ezt a gyakorlatot néhányszor elvégezted, próbáld érezni, hogy örömöt, végtelen örömöt lélegzel be, és bánatot, szenvedést, levertséget lélegzel ki.

Van még egy dolog, amit szintén kipróbálhatsz. Érezd, hogy amit belélegzel, az nem levegő, hanem kozmikus energia. Érezd, hogy hatalmas kozmikus energia jár át minden egyes lélegzésnél, és ezt arra fogod felhasználni, hogy megtisztítsd tested, vitalitásod, elméd és szíved. Érezd, hogy nincs testednek egyetlen porcikája sem, melyet fel ne töltene a kozmikus energiafolyam. Mint egy folyó, úgy áramlik benned, átmosva és megtisztítva egész lényedet. Amikor elkezdesz kilélegezni, érezd, hogy minden butaságot – minden istentelen gondolatot, zavaros ötletet, tisztátalan cselekedetet – kilélegzel. Érzed, hogy mindazt, amit magadban istentelennek nevezel, amit nem akarsz sajátodnak vallani, kilélegzel.

Koncentráció

Ha most kezdesz el meditálni, kezdd el azt koncentrációd erejének fejlesztésével, különben abban a pillanatban, hogy megpróbálod kiüríteni és elcsendesíteni elmédet, máris millió helytelen gondolat támad meg, és nem leszel képes meditálni még egy másodpercet sem. Ha minden egyes nap néhány percet koncentrálni tudsz meditációd előtt, az elhárítja az akadályokat, és gyors fejlődéshez segít hozzá.

A koncentráció belső éberséget és figyelmet jelent. Amikor koncentrálunk, olyanok vagyunk, mint a becsapódó lövedék, vagy egy mágnes, mely a koncentráció tárgyát maga felé húzza. A koncentráció során semmilyen gondolatot – függetlenül attól, hogy az jó, vagy rossz – nem engedünk be elménkbe. Koncentráció során a teljes elmét a kiválasztott tárgyra vagy fogalomra kell fókuszálni. Ha egy virágra koncentrálunk, próbáljuk érezni, hogy széles e világon nem létezik semmi más, csak mi és a virág. A koncentráció nem egy erőszakos módszer arra, hogy megvizsgáljunk egy tárgyat. Egyáltalán nem! Ez a koncentráció közvetlenül a lélektől ered, a lélek hajthatatlan akaraterejéből jön.

Nagyon gyakran hallom keresőktől, hogy képtelenek öt percnél hosszabb ideig koncentrálni. Öt perc után elkezd fájni a fejük vagy forróságot éreznek a fejükben. Hogy miért? Azért, mert a koncentrációs erejük az intellektuális elméből, vagy mondhatjuk úgy, hogy a fegyelmezett értelemből jön. Az elme tudja, hogy nem kalandozhat el; ennyi tudással rendelkezik. Ha azonban helyesen, megvilágosító módon akarjuk használni, akkor a lélek fényének kell beléhatolnia. Amikor a lélek fényének befolyása alá kerül az elme, akkor rendkívül egyszerű koncentrálni valamire – akár órákon keresztül is. Ez idő alatt nem lehet bennünk gondolat, kétség vagy félelem. Az elmébe nem léphetnek negatív erők, ha a lélek fényével van feltöltve.

Koncentrálás közben érezned kell, hogy koncentrációs erőd mellkasod közepéből, a szívközpontból ered, majd felmegy a harmadik szemhez. A szívközpontban található a lélek. Ha ilyenkor a lélekre gondolsz, jobb, ha nem próbálod semmilyen meghatározott formában elképzelni vagy elgondolni, hogy néz ki, egyszerűen gondolj rá úgy, mint Isten képviselőjére vagy mérhetetlen fényre és örömre. Tehát amikor koncentrálsz, próbáld érezni, hogy a lélek fénye szívedből ered, és a harmadik szemen hatol keresztül. Ezzel a fénnyel ezután részévé válsz koncentrációd tárgyának, és azonosulsz vele. A koncentráció utolsó lépcsőfoka a koncentráció tárgyába rejlő legvégső igazság felfedezése.

A gondolatok legyőzése

Most járjuk körül egy kicsit a gondolatok problémáját. Mivel meditációban minden nagyon intenzív, abban a pillanatban, ahogy nem isteni vagy helytelen gondolatok lépnek az elmédbe, törekvésednek azonnal darabokra kell vágni őket. Amikor beszélgetsz, vagy a világ mindennapi dolgaival vagy elfoglalva, bármilyen gondolatod lehet, mivel gondolataid ereje ekkor nem nagyfokú. De ha meditációd alatt bármilyen istentelen gondolat jön, azt a meditáció ereje felerősíti, megnöveli, és ez így belső, finom lényed egy részét tönkreteszi. Spirituális életed abban a pillanatban meggyengül, ahogy elméd a magával szemben elnéző gondolatok prédájává válik. Ha jó gondolat jön, próbáld megnövelni olyan nagyra, amennyire lehetséges. Ha a jó gondolatok egy alacsonyabb szinten vannak, megpróbálhatod magasabbra emelni őket, de ha rossz gondolataid vannak, zárd ki és semmisítsd meg azokat.

Hogyan csináld? Ha a rád támadó gondolatok a külvilágból érkeznek, próbáld meg összeszedni szívedben lelked akaratát, és irányítsd közvetlenül a homlokod elé. Abban a pillanatban lelked akarata láthatóvá válik a behatoló gondolat számára, s így az meghátrál, eltűnik.

Van néhány gyakorlati tanácsom arra az esetre, ha meditálás közben gondolatok zavarnak. Kérlek, érezd, hogy az elmédben egy szoba van, és azon egy ajtó. Állj meg a szobán belül vagy azon kívül az ajtónál, és figyeld, ki jön. Ahogy látod, hogy emberek közelednek ‑ az „emberek” jelentik itt a gondolatokat ‑, zárd be az ajtót. Kezdetben, hogy megerősödj, ne engedj be senkit. Különben, amikor barátot engedsz bejönni, az ellenséged is bejöhet, és akkor elvesztél. De eljön az idő, amikor belsőleg megerősödsz, és olyan helyzetbe kerülsz, hogy képes leszel a barátot úgy beengedni, hogy az ellenséget közben kirekeszted.

A jó gondolatok a barátaid. Gondolataid Istenről, az önfeláldozásról a jó gondolatok. Amikor ezek a jó gondolatok akarnak szobádba lépni, tárd ki az ajtót, de tartsd zárva, amint rossz gondolatokat veszel észre, mint amilyenek a félelem, féltékenység, kétség, csalódottság, depresszió és hasonlók.

Amikor az elméd nyugtalan, használhatod a „mantrázást” is, ami egyik fajtája a meditációnak. Ismételgesd a „Supreme” vagy az „Isten” szót néhány percen keresztül. Az a legjobb, ha természetes módon, de lélekteljesen, hangosan mondogatod.

Ha néhány perc mantrázás után megérzel magadban valakit – a belső lényedet –, aki ismételgeti a mantrát számodra, akkor már nem kell hangosan mondogatnod. Néha akkor tapasztalod meg ezt, miután befejezted a mantrázást. Ha sokszor ismételgetted, hogy „Supreme, Supreme”, a mantrázás után hallod, hogy Isten Neve ismétlődik a szívedben. A szád nem mozog, a belső lényed az, aki elkezdte benned ismételgetni Isten Nevét.

Meditálás a szívben

A keresőknek mindig elmondom, hogy jobb a szívben meditálni, mint az elmében. Az elme olyan, mint New York legnépesebb utcája szilveszter éjjel, a szív pedig, mint egy magányos barlang a Himalájában. Az elmében talán öt percig vagy képes meditálni, és abból az öt percből is legfeljebb egy percet hatékonyan, azután az egész fejedben feszültséget érzel. Először örömet és megelégedést találsz, majd kopár sivatagot érzel magadban. Ha a szívben meditálsz, eléred, hogy azonosulni tudsz a meditációban érzett örömmel és megelégedéssel, és ez utána folyamatosan a tiéd marad.

Ha az elmében meditálsz, akkor nem azonosulsz, csak megpróbálsz bejutni valahova. Amikor valakinek a házába be akarsz menni, hogy megszerezz valamit, ami az övé, vagy be kell törnöd az ajtót, vagy rá kell venned a ház tulajdonosát, hogy engedjen be. Amikor igyekszel meggyőzni őt, idegennek érzed magad és a tulajdonos szintén idegennek tekint. Így gondolkodik: „Ó, ez az ismeretlen ember be akar jönni a házamba.” De ha a szíveddel kérsz bebocsátást, azonnal előjönnek a szív tulajdonságai: a szelídség, a kedvesség, a szeretet és a tisztaság. Amikor a ház tulajdonosa látja rajtad hogy csupa szív vagy, az ő szíve is nyomban megnyílik feléd, és beenged. Érzi, hogy egységet érzel vele, és azt mondja: „Rendben van, mondd, mire van szükséged a házamból. Ha béke kell, a tied. Ha fényre van szükséged, vidd el.”

Ha a szívben meditálsz, akkor ott meditálsz, ahol a lélek lakozik. Igaz, hogy a lélek fénye és tudata átjárja az egész testet, de a lélek mégis egy bizonyos helyen időzik a legtöbbet, a szívben. Ha a megvilágosodás a célod, azt a szívedben lakozó lélektől kaphatod meg. Ha tudod, hogy mit akarsz, és azt is, hol találod, akkor kézenfekvő, hogy erre a helyre menj. Különben olyan lenne, mintha vasedény boltba mennél zöldségért.

A meditáció olyan, mintha a tenger fenekére merülnél, ahol minden nyugodt és csöndes. Lehet, hogy a felszínt hullámok sokasága fodrozza, de a mélyre ez nincs hatással. A legmélyebb mélységben a tenger maga a csönd. Amikor meditálni kezdünk, először próbálunk eljutni saját belső létünkbe – a tenger fenekére. Így ha hullám érkezik a külvilágból, az nem gyakorol ránk hatást. A félelem, kétség, aggodalom és az összes földi nyugtalanság szertefoszlik, mivel szilárd béke uralkodik bennünk. A gondolatok meg sem érinthetnek, mert elménkben teljes béke, csend és egység honol. A gondolatok cikáznak, úszkálnak, mint a halak a vízben, de nem hagynak nyomot. Ha a legmagasabb meditációnkban vagyunk, úgy érezzük, hogy mi vagyunk a tenger, amelyre nincsenek hatással a benne lévő állatok. Úgy érezzük, hogy mi vagyunk az égbolt, és a madarak röpte nem hagy nyomot bennünk. Elménk az ég, szívünk a végtelen óceán. Ez a meditáció.

Oktatás és spiritualitás

Csak érezzétek, hogy tiétek vagyok

```

Az iskolai tanár arra biztatja diákjait:

Olvassatok, tudásra tesztek szert.

A spirituális tanító azt mondja tanítványainak:

Alakítsátok át önmagatokat, tudásra tesztek szert.

Isten pedig így szól örök tanítványaihoz:

Csak érezzétek, hogy tiétek vagyok.

Van még valami, amit tudnotok kellene?

```

Kérdés: Spirituális szemszögből nézve mi a tanítás?

Sri Chinmoy: Háromféle tanítás van: emberi tanítás, isteni tanítás és Isten-tanítás. Az emberi tanítás azt jelenti, hogy nyitott szemmel élsz. Ahhoz, hogy így éljünk, be kell fejeznünk a tudatlanság sötétségével való barátkozást.

Az isteni tanítás önátadás. Ahhoz, hogy átadjuk magunkat, éreznünk kell, hogy Isten az egyedüli létezés-valóság itt a földön és fenn a Mennyben.

Az Isten-tanítás a tökéletességben való megelégedés. Ezt csak úgy lehet elérni, ha érezzük, hogy boldogságunk útja nem más, mint Istent Magát boldoggá tenni.

Kérdés: Mi a szülő kötelessége gyermeke hagyományos oktatása terén?

Sri Chinmoy: A szülők teljes felelőséggel tartoznak gyermekük rendszeres oktatásáért. Iskolába kell őt járatniuk, figyelemmel kell kísérniük tanulmányi előmenetelét, külső magatartását és belső fejlődését. A gyermeket nem szabad magára hagyni. A szülőknek minden pillanatban felelősségteljes érdeklődést kell tanúsítaniuk gyermekük boldogulása iránt. A gyermekévek alatt a szülőké a legfontosabb szerep. Olyanok a gyerekek, mint a fiatal fák vagy a facsemeték. A szülőknek oltalmazniuk kell őket, gondosan vigyázniuk rájuk, amíg nagy és erős fa nem lesz belőlük.

Kérdés: Hogyan haladhat kéz a kézben a külső és belső tanítás?

Sri Chinmoy: Lehet egyszerre tanítani külsőleg és belsőleg, feltéve, hogy valaki tudja, mi a külső tanítás, és mi a belső tanítás. A külső tanítás az emberiséggel való törődés. A belső tanítás az emberiséggel való egység. Ha nincs törődés, nem lehet egység. De ha az egység létezik, a törődés automatikusan létrejön.

Kérdés: Jobbak voltak a tanítók hajdanában?

Sri Chinmoy: Igen. A régi időkben, különösen a Védák korában a tanítók valóban úgy tekintettek tanítványaikra, mint közeli családtagjaikra. Ezért folyamatosan és fenntartás nélkül árasztották rájuk bölcsesség-fényüket, a legfőbb tudásban részesítve őket. „Tat tvam aszi”, azaz „Te Az vagy, Az pedig te. Alapvetően és lényegét tekintve, gyermekeim, ti az Egy vagytok, és ezen kívül nincs más.”A régi idők tanítói nemcsak inspirálták tanítványaikat, de törekedtek bennük és általuk, hogy segítsenek nekik meglátni saját belső napjuk ragyogását. Azt a napot, amely megvilágosítja az évezredek sötétségét, és átalakítja az igazság-megtapasztalás lehetőségét az igazság-felismerés elkerülhetetlenségére.

Kérdés: Szükséges-e, hogy a szülő, a tanár és a gyerek spirituális barátok legyenek az iskolai évek alatt?

Sri Chinmoy: Igen, teljes mértékben szükség van rá, hogy a szülő, a tanár és a gyermek barátok legyenek. Mindannyiójuknak éreznie kell, hogy ugyanahhoz a családhoz tartoznak. A szülők a gyermek első barátai, később a tanár is csatlakozik hozzájuk. Minél több barátja van egy gyereknek, annál könnyebb lesz legyőznie ellenségét, a tudatlanságot. Tehát ha több barátra, új barátokra tesz szert, ezt mindig örömmel kell fogadni.

Kérdés: Honnan ismerhetjük fel, ha túlzásba visszük a tanulmányinkat?

Sri Chinmoy: Abból ismerhetjük fel, hogy földhözragadt intellektuális ismereteinket üres csillogásra vagy törekvő emberi lelkek természetes lehetőségeinek szétrombolására használjuk.

Kérdés: Hogyan szolgálhatom a Legfelsőbbet legjobban azokban a gyerekekben, akiket tanítok?

Sri Chinmoy: Akkor szolgálhatod a legjobban a Legfelsőbbet a gyerekekben, ha különleges hálát érzel Iránta, amiért lehetőséget adott neked a tanításra. Amikor gyerekeket oktatsz, lehetőséget kapsz rá, hogy te magad is gyermekké válj. A spirituális életben a te célod, hogy gyermekké, örök gyermekké válj, és ezáltal folyamatosan fejlődhess. Ha egyfolytában hálás vagy a Legfelsőbbnek, és a gyerekek emlékeztetnek örök gyermekségedre, akkor érheted el a leggyorsabb haladást. Amikor gyerekeket oktatsz, ne gondold, hogy azért szolgálod őket, mert az iskolaigazgatóság fizet érte. Nem! Érezd, hogy azért szolgálod őket, mert te is gyermekké akarsz válni. Ha egy gyermek rád mosolyog, érezd, hogy az a mosoly a Legfelsőbbtől jön. Valahányszor egy gyermek mosolyog, az Isten Álom-Valóságának terjeszkedése a földön. Ha ez mindig eszedbe jut, akkor lélekteljesen és állandóan szolgálod a Legfelsőbbet.

Kérdés: Mire kell meditálnom, mielőtt az osztályterembe lépek?

Sri Chinmoy: Kérlek, meditálj minden egyes diákodban a Legfelsőbbre. Nem kell mindegyikőjükre külön-külön meditálni, hanem próbáld őket egyetlen, előtted meditáló lényként érezni. Ha már érzed a Legfelsőbb jelenlétét a diákokban, kérlek, érezd, hogy a bennük lévő Legfelsőbb tanul a benned lévő Legfelsőbbtől. Azt kell érezned, hogy a benned lévő Legfelsőbb az idősebb testvér. Ha az idősebb testvér tanítja a fiatalabbakat, azok lassan, de biztosan átveszik az ő bölcsességét. Ha meg tudod ezt csinálni, akkor látni fogod, hogy a tanulók saját léted szerves részei.

Kérdés: Van-e valamilyen különösen jól használható spirituális képesség, melyet felhasználhatunk gyermekeink tanításánál?

Sri Chinmoy: Nagyon sok képesség van, amelyet segítségül kellene hívni gyermekeid tanításánál, de legfontosabb az önátadás. Ezt a páratlan képességet nemcsak gyermekeid tanításához kell használni, hanem mindig, attól függetlenül, hogy gyermekeid veled vannak-e, vagy sem.

Kérdés: Hogyan taníthatok meditálni kisiskolás gyerekeket, megtartva a törvényt, miszerint vallást nem lehet oktatni?

Sri Chinmoy: Meg kell magyarázni az illetékeseknek, hogy a meditáció nem vallás. A vallás a fizikai síkkal, a vitális erők síkjával és a mentális szférával foglalkozik. A meditáció nem ezekről a síkokról szól. A meditáció csak az egység síkjával foglalkozik.

Addig tehetünk megkülönböztetéseket, addig lesznek zavaró, korlátozó, megkötő elképzeléseink, amíg a fizikai, a vitális és a mentális síkokon maradunk. Azonban ha a meditáció világában időzünk – mely Isten egész teremtésének egység-valósága –, akkor a vallási korlátokon messze túllépünk.

A gyerekeknek el kell mondani, hogy a meditáció nem állítja semelyik vallásról, hogy az magasabb rendű, mint a másik. A meditáció nem hirdeti egyik vallás felsőbb- vagy alsóbbrendűségét sem. A meditáció csak az egyént táplálja, azt, aki Isten-kinyilatkoztatásra és mindent-szerető ön-kiterjedésre vágyakozik.

Kérdés: Honnan tudhatja a tanár, hogy mikor mutasson megértést, és mikor fegyelmezzen?

Sri Chinmoy: Két út van, amely ugyanahhoz a végállomáshoz vezet. Az egyik a könyörület-út, a másik a fegyelem-út. Habár mindkettő ugyanahhoz a célhoz visz, Isten a könyörület útját helyezi előtérbe a fegyelem útjával szemben. Mert úgy érzi, ha egy gyermek az előbbin halad, fejlődése sokkal gyorsabb lesz.

Ha minden egyéb kudarcot vall, Isten csak akkor folyamodik tanulója életének fegyelmezéséhez. Ugyanakkor azt mondja számunkra, hogy még fegyelmező tevékenysége is könyörületes, mivel az Ő részvétteljes szíve az, amely fel akarja világosítani és tökéletessé akarja tenni gyermekeit.

A részvét az első és legjobb megközelítése az engedetlen gyereknek. A fegyelmezés a végső eszköz. A gyakorlatban a tanárnak titokban figyelnie kell, hogy a diák az élet könyörületesség, vagy fegyelmező jellegére reagál-e jobban. Ha már ismeri, könnyű a megfelelő módszert használni.

Kérdés: Egyformán tanulnak az ikrek?

Sri Chinmoy: Az ikrek, mivel különböző lelkük van, nem tanulnak és nem is tanulhatnak egyformán. A fentről jövő fény fogadására és kinyilvánítására a földön minden egyes léleknek saját módja van. Lehet, hogy az ikrek együtt érkeznek a föld-küzdőtérre, de ígéretük, amelyet a lelkek világában az Abszolút Legfelsőbbnek tettek, talán nem ugyanaz. Ezért tanulási módjuk itt a földön, és az, ahogyan tudásukat megosztják, teljesen eltérő lehet.

Kérdés: Egyetemre járok. Hogyan tanulhatok és tarthatom szemem előtt Istent egyszerre?

Sri Chinmoy: Ez nagyon egyszerű. Ha csak azért tanulsz, hogy diplomát szerezz abból a célból, hogy mindenki elismerjen, ha azért tanulsz, hogy a legokosabb emberré válj, azért hogy tanítsd a világot, akkor lehetetlen szemed előtt tartanod Istent. Ha meg akarod alapozni a hírneved a földön és dicsőséget akarsz, nem tarthatod Őt szem előtt.

Azt kell érezned, hogy csak azért tanulsz, hogy Isten elégedett legyen veled, mert Ő akarja, hogy tanulj. Azt kell érezned: nem magad és családod, csakis Isten megelégedésére tanulsz. Érezd, hogy Isten olyan, mint a gyermeke tanulását szemlélő anya. Mialatt örömet okozol Istennek, teljesíted szüleid, rokonaid kívánságát, és örömet szerzel saját magadnak is. De Istennek kell az első helyen lennie.

Úgy kell tekintened a tanulásra, mint Istennek végzett egyfajta szolgálatra. Ha jól tanulsz, és jó jegyeket szerzel – mert szolgálatnak érzed ezt Isten felé –, akkor örömöt fogsz Neki szerezni. Ma azt akarja, hogy tanulj. Holnap, amikor befejezted tanulmányaid, megkér rá belsőleg, hogy foglalkozz valami mással. Holnapután talán valamilyen új feladatot bíz rád. Minden téren tehát, számára megfelelően kell eleget tenned Neki.

Tanulmányok folytatása nem jelent akadályt a spirituális életben. Fegyelmezetten kell tanulnod hat, hét, nyolc órát naponta. Néhány éven belül a tanulás útján elért belső képességeidet és fegyelmezettségedet képes leszel alkalmazni spirituális életedben. A fegyelmezettséget az élet minden területén el kell ismerni és meg kell becsülni, mert erő van benne. Ezzel az erővel Isten kérésére építhetsz vagy szétzúzhatsz valamit. Ha karodban erő van, nehéz súlyokat tudsz felemelni. Ha valamit szét kell zúznod, meg tudod tenni, ha valamit fel kell emelned, akkor képes leszel arra is.

Kérdés: Hogyan láthat és érezhet valaki szépséget iskolai munkájában?

Sri Chinmoy: Az iskolai munkát és a többi munkát is úgy kell tekintenünk, mint önfegyelmezésünk részét. Az önfegyelem eredménye megelégedés. Ha fontos nekünk a megelégedés, akkor éreznünk kell, hogy belső önfegyelmünk nem más, mint a szépség fényének megnyilvánulása.

Második rész: ... és gyermekeknek

56

Száz és száz barátom van. A legtöbbjük már felnőtt. De a gyermekek barátságát mégis sokkal többre tartom, mint a felnőttek társaságát. Hogy miért? Mert a gyermekek csupa szív, csupa öröm lények.

A gyermekeknek küldöm ezt az üzenetet:

Kis barátaim, tudjátok-e, hogy van valaki, aki végtelenül jobban szeret benneteket, mint a legjobb barátotok? Akarjátok tudni a nevét? Úgy hívják: Isten.

Tudjátok-e, hogy van egy személy, aki végtelenül jobban szeret benneteket, mint saját szüleitek? Akarjátok tudni kicsoda Ő? Isten a neve.

Tudjátok-e, hogy van valaki, aki végtelenül jobban szeret benneteket, mint ti saját magatokat? Megmondjam ki Ő? Az Ő neve Isten.

Akarjátok, hogy bebizonyítsam? Ezt nagyon egyszerű megtenni. A legjobb barátod sosem érzi, hogy te olyan nagyszerű vagy, mint Isten, de Isten mindig ugyanolyan nagyszerűnek érez téged, mint amilyen Ő maga.

A szüleid sosem érzik, hogy te olyan jó vagy, mint Istent, de Isten mindig érzi, hogy ugyanolyan jó vagy, mint Ő.

Sosem tudtad magadról, hogy egy másik Isten vagy, de Isten tudja ezt, és ezt mindig elmondja neked. Ahhoz azonban, hogy meghalld a Hangját, szeretetteljesen kell imádkoznod minden reggel és minden este. Kérlek, kérd meg szüleidet, tanítsanak meg, hogyan kell imádkozni. Megígérem neked, ha mindennap imádkozol, egy napon meghallod Isten Hangját, és akkor közvetlenül Tőle hallod mindazt, amit az előbb elmondtam neked.

Sri Chinmoy

Miért van isten fenn az égben?

Egy gyermek kérdése

```

Egy gyermek kérdése

Egy mondatban megválaszolható.

Ha egy felnőtt kérdezi ugyanezt,

Egy tanulmány szükséges

A megválaszolásához.

```

Kérdés: Hogy néz ki Isten?

Sri Chinmoy: Ugyanúgy néz ki, mint mi. Ha meglátod Őt, akkor Isten pontosan olyannak fog tűnni, mint te. Ha valaki más látja meg Őt, akkor Isten pontosan olyannak fog tűnni, mint ő. Ha családod bármely tagja látja meg Őt, akkor Isten pontosan olyannak fog tűnni, mint az a személy. Ahogy meglátod Istent, egyből azt fogod mondani: „Olyan, mint én!” A Szeme, az Arca, mindene ugyanolyannak tűnik, mint a tied. Az egyetlen különbség, hogy végtelenül szebb lesz. Ez azért van, mert saját legmegvilágosultabb részed is végtelenül szebb, mint a legkevésbé megvilágosult. Csak te leszel képes felismerni és magadénak vallani Őt – más valószínűleg nem fog ráismerni –, hiszen hozzád jött, és nem máshoz.

Kérdés: Én miért nem tudom látni magamban Istent?

Sri Chinmoy: Te is láthatod magadban. Most még nem látod, mivel nem sírsz érte és nem próbálod felfedezni Őt. Édesanyád is csak akkor fogja odaadni azt, amit akarsz, ha kéred tőle. Ha valóban látni akarod Istent, keresd! Ha keresed, csak akkor fogod megtalálni. Olyan Ő, mint a legértékesebb ékszer szíved szobájában. Ha kutatsz utána, nyomban megtalálod. Nem elég csupán bekukkantani, és azt mondani, nincs ott. Próbáld érezni, hogy ott van. Ha igazából keresed, biztosan megtalálod!

Kérdés: És én miért nem látom Istent?

Sri Chinmoy: Valójában látod, csak nem ismersz Rá. Nagyon sok ember van a földön, akiket látsz, de nem tudod, kicsodák. Ha valaki elmondaná, kik ezek az emberek, később könnyen felismernéd őket. Például, amikor először látsz egy rendőrt, nem tudod ki ő, de ha a szüleid elmagyarázzák, a következő alkalommal már tisztában leszel vele. Ugyanígy van Istennel is, egy napon majd a lelked vagy a Mestered el fogja mondani neked, ki Ő.

Kérdés: Hogyan lehetnék Istennel?

Sri Chinmoy: Lehetsz Vele, sőt valójában mindig Vele vagy, csak tudatosan kellene Istennel lenned. Más szóval, amikor előtted áll, vagy a szívedben van, föl kellene Őt ismerned. Ha saját oltárod előtt összetett kezekkel imádkozol Hozzá korán reggel, és este úgyszintén, csak akkor fogsz eggyé válni Vele.

Kérdés: Isten hogyan tud rólam mindent?

Sri Chinmoy: Azért tud rólad mindent, mert Ő teremtett. Ha te alkotsz valamit, arról te is tudsz mindent, hiszen te csináltad. Ha rajzolsz egy képet, akkor teljesen az elejétől tudni fogod, mit csináltál; így ha elkészültél egy rajzzal. és megkérdezem, hogyan csináltad, részletesen el tudod magyarázni. Hasonlóan, Isten megteremtett téged, és attól kezdve köteles rólad mindent tudni.

Kérdés: Hogy láthatom Istent, amikor meghalok, és hogyan, amíg élek?

Sri Chinmoy: Amíg élsz, akkor láthatod Istent, ha a legodaadóbban és leglélekteljesebben imádkozol és meditálsz. Amikor meghalsz, valójában nem te vagy az, aki meghal, hanem a tested. A lelked sohasem hal meg, mindig éber marad. De a halál után már nem leszel semmi más, csak lélek. Most csak test vagy. Amikor test vagy, könyörögnöd és meditálnod kell, hogy meglásd Istent, amikor lélek vagy, csak kitárod szárnyaidat és látni fogod, hogy Neki is vannak szárnyai.

Kérdés: Hol él Isten?

Sri Chinmoy: Isten mindenhol ott van, de legkönnyebben szíved szobájában találhatsz rá. A legtöbb idődet te is a nappaliban töltöd. Ha valaki meg akar látogatni, belép oda, és megtalál. Hasonlóan, Isten legtöbb idejét a szív-szobában tölti. Ha belépsz oda, nagyon könnyen találkozhatsz vele. Igaz, hogy mindenhol ott van, de jelenléte a szív-szobában látható és érezhető legerőteljesebben.

Kérdés: Istent képes vagyok érezni a szívemben, de hogyan lehet, hogy nem tudom elmagyarázni?

Sri Chinmoy: Isten önmagát magyarázza, ezért nem tudod leírni Őt. Nincs szüksége magyarázatra. Önként fedi fel és tárja szemed elé Magát, ezért nincs szükség magyarázatra.

Kérdés: Miért van Isten fenn az égben, és nem itt a földön?

Sri Chinmoy: Ő az égben, és a földön is ott van. Sok könyvben olvashatjuk ‑ különösen Nyugaton ‑, és a szülők is azt tanítják, hogy Isten a Mennyben lakik. Azt kell mondanom, hogy valójában megtalálható az égben, de itt a földön is. Ha azt a könyvet olvasod, amelyet szívedben találsz, látni fogod, hogy igazam van. Habár léte mindent áthat ‑ mivel te a földön élsz, ezért a földi Isten-tudat végtelenül lényegesebb számodra, mint az az Isten, aki a mennyben van. Nézzünk például téged. Legyen a fejed az ég, lábad a föld. Amikor az égre gondolsz, gondolj a fejedre, és hogy ott van Isten, és amikor a földre gondolsz, gondolj a lábadra, ahol szintén ott van Isten. Szükséged van mindkettőre. Ha nem lenne lábad, nem tudnál járni, a fejed nélkül viszont nem tudnál gondolkodni. Mindkettőre szükséged van, és Isten is ott van mindegyikben, jóllehet ez két különböző hely. A szíved köti össze őket. Ez az összekötő kapocs, a híd. Amikor a fejedben lévő Istent szeretnéd látni, könnyen feljuthatsz hozzá a lábadból a szíveden, a hídon keresztül.

Kérdés: Mi a Mennyország?

Sri Chinmoy: A Mennyország ott van, ahol határtalan szeretetet és örömöt találsz. A Mennyország a lelkedben van. És hol van a lelked? A szívedben. Hogy a szíved hol van? Ott benned.

Kérdés: Eljutok majd Istenhez?

Sri Chinmoy: Természetesen. Tőle jöttél, és Hozzá térsz vissza. Egy különleges üzenettel érkeztél a földre: elmondani mindennek és mindenkinek a világon, hogy Isten milyen szeretetreméltó, kedves, szép és jó. Ha elmondtál mindent, amit el kellett mondanod Róla, visszatérsz Hozzá a Mennybe.

Kérdés: A mamám a Mennyországba jut, amikor meghal?

Sri Chinmoy: Igen, a Mennybe fog jutni. Pihenni fog ott, élvezni a békét, fényt, boldogságot. Amikor meghalsz, te is ugyanezt fogod tenni.

Kérdés: Miért teremtette Isten a világot?

Sri Chinmoy: Azért, hogy emberi testben, emberi formában nyilvánulhasson meg. A megnyilvánulás a jelenlétét – Szépségét, Fényét, Szeretetét, Örömét, Gondoskodását és Részvétét – jelenti.

Kérdés: Az iskolában miért olyan aljasak a tanáraim?

Sri Chinmoy: Nagyon sajnállak, édes gyermekem, ugyanakkor sajnálatot érzek tanáraid iránt is. Állandóan aljasnak érzed őket, ők pedig úgy gondolják, hogy ti gyerekek vagytok rakoncátlanok és fegyelmezetlenek. A tanárok szeretnek benneteket, de a gyakorlatban úgy viselkednek veletek, ahogy azt már ismeritek: kiabálva, üvöltözve. Úgy gondolják, ez a legjobb módszer, mivel erre hallgattok. De lehetne másképpen is, és tanáraitok is szívesebben viselkednének másképpen. Ha nyugodtak, csendesek és engedelmesek lesztek, minden bölcsességüket mosolyogva, szeretettel, fennakadás nélkül és hiánytalanul fogják átadni nektek.

Kérdés: Élhetnék szüleim helyett Istennel?

Sri Chinmoy: Igen, megteheted ezt. Habár Isten a Mennyben van, megtalálod Őt a földön is édesanyád és édesapád alakjában. Úgy érzi, ha szüleiddel élsz, akkor Vele vagy. Két háza van. Most azt akarja, hogy abban a házában élj, amelyik itt van a földön, amelyikben a szüleid laknak. A másikat csak most építi, még nincs teljesen készen. Amikor befejezi, megkér majd rá, hogy abban a házában élj.

Kérdés: Hogyan született az első ember a földön?

Sri Chinmoy: Az első ember Isten Akaratából, az Akaratereje által született. Ha elolvasod a Bibliát, megtalálod Ádám és Éva történetét. De ha belső életed regényét olvasod el, tudni fogod, hogyan teremtette Isten az első emberi lényt, és ki volt az első a földön. Az első emberi lény Isten Akaratából született egy fejlődési folyamat eredményeként, az állatvilág folyamatos és fokozatos fejlődése által.

Kérdés: Isten ösvényén mi a tisztaság és a felismerés?

Sri Chinmoy: Isten ösvényén a tisztaság a virág illata, a felismerés pedig maga a virág. Mindkettő egyformán fontos. Ha nincs illat, a virág haszontalan. Ha nincs virág, hogyan lehetne illat? Tehát mindkettő egyformán fontos. Ha érzed egy virág jelenlétét a szívedben, és ugyanakkor az illatát is, akkor képes leszel hiba nélkül elérni kitűzött célodat.

Kérdés: Isten miért nem olyan emberi lény, mint mi?

Sri Chinmoy: Határozottan olyan, csak sajnos ezt nem ismerjük fel. Hogy miért? Mert nem használjuk a különleges belső szemünket és szívünket. Ez a különleges szem a homlokunkon, kevéssel a két szemöldök találkozása fölött helyezkedik el. A spirituális szív pedig a rendes szívünk belsejében van. Amikor ez a különleges szem és szív megnyílik, akkor könnyen felismerhetjük, hogy Isten hozzánk hasonló emberi lény.

Kérdés: Miért van az, hogy bizonyos emberek látnak fényt, mások pedig nem?

Sri Chinmoy: Néhányuknak szüksége van fényre, másoknak nincs. Ha neked hiányzik valami, meglátod, megszerzed, és eggyé válsz vele. Ha nincs rá szükséged, nem törődsz azzal, hogy észrevedd. Amikor kisbaba voltál és a játékaidért sírtál, a szüleid játékokat adtak neked. Most már egy kicsit nagyobb vagy, nem foglalkozol annyit a játékaiddal, mint azelőtt, ezért szüleid nem vásárolnak olyan sokat, mint régebben. Néhány év múlva már egyáltalán nem foglalkozol velük, ezért a szüleid egyet sem vesznek. Tehát amikor szükséged van valamire, megkapod, de ha nincs szükséged, akkor nem kapod meg. A fény esetében azonban azt szeretném, ha egész életedben éreznéd a szükségét, azért hogy Isten mindig a lehető legelégedettebb és a legbüszkébb legyen rád.

Kérdés: Miért érzek nagy különbséget Isten, a legközelebbi barátom, és mindenki más között?

Sri Chinmoy: A különbség, amelyet Isten, a legközelebbi barátod és más barátaid között észreveszel, nagyon egyszerű. Isten úgy gondolja, hogy éppen olyan jó, isteni és tökéletes vagy, mint Ő. A többi barátod azt gondolja, hogy lehetsz jó, isteni, tökéletes, de ők még jobbak, tökéletesebbek, nagyszerűbbek. Minden emberi barátod külsőleg úgy gondolja, és belül azt érzi, hogy nem éred el a szintjüket. Ugyanakkor kedveled és szereted őket, és ők is kedvelnek és szeretnek téged. Ezért vagytok barátok. De Isten nemcsak azért szeret, mert az örök barátja vagy, hanem, mert te és Ő egyek vagytok.

Kérdés: Hogyan lehetek jó kislány?

Sri Chinmoy: Minden reggel kérd Istent, hogy adja meg neked azt az erőt és engedelmességet, amely szükséges, hogy szót fogadj szüleidnek. Imádkozz, hogy áldjon meg téged és szüleidet. Kérd meg, hogy legyen veled és melletted a nap huszonnégy órájában. Amikor imádkozás közben hozzá beszélsz, úgy gondolj rá, mint egy magadformájú, hasonló korú lényre. Ha négyéves vagy, érezd, hogy Ő is annyi. Ha nem érzed sem felsőbb-, sem alsóbbrendűnek nálad, akkor el tudja mondani neked, hogyan lehetsz jó.

Kérdés: Kit szeret Isten a legjobban?

Sri Chinmoy: Azt a gyermeket, aki Őt a legjobban szereti. Ki szereti Őt legjobban? Aki határtalan szeretettel van Iránta, mérhetetlen odaadással és önátadással. Mi a szeretet, az odaadás, az önátadás? A szeretet a sírásod Istenért. Az odaadás a mosolyod, amikor meglátod Őt. Az önátadás pedig az örömteli táncod, amikor veled van.

Kérdés: Ha valaki valami rosszat és istentelent csinál, akkor Isten bünteti meg őt, vagy magától lesz ennek valami következménye?

Sri Chinmoy: Ha valaki rossz, istentelen dolgokat tesz, akkor Isten nem bünteti meg úgy, ahogyan mi tennénk. A büntetés máshonnan érkezik, azoktól, akiket becsaptunk, vagy akikkel istentelen dolgot műveltünk. Jöhet ez a abból a világból vagy helyről is, ahol bizonyos erők léteznek, de Isten nem büntet minket, amikor valami rosszat teszünk. Ellenkezőleg. Barátot, fényt küld hozzánk, és azt mondja: „Ha együtt vagy ezzel a barátoddal, és állandóan vele játszol, akkor nem fogsz rosszat cselekedni. Ez a barátod mindig jóra biztat.” Mi azonban nem kedveljük őt, arra kérjük, menjen el, és újra meg újra rosszat teszünk. Így a környezetünkben és a megbántott emberekben lévő erők próbálnak megbüntetni minket. Ha rosszat cselekszünk az olyan, mintha egy sötét szobába kerülnénk. De Isten jön lámpással a kezében, és azt mondja: „Gyermekem, fogd ezt a lámpást. Ha kezedben van, nem fogod ugyanazt a hibát még egyszer elkövetni.” Mi azonban nem szeretjük ezt, magunk akarunk maradni, és eldobjuk a lámpást. Egyéniségünk sötétség, de szeretjük, mert a miénk. Isten barátot, a fényt hozza számunkra, hogy együtt játsszunk. Ha fénybarátunkkal maradunk, soha nem fogunk hibázni, és mivel nem követünk el hibát, ezért senki nem is lesz képes megbüntetni minket.

Kérdés: Guru! Ha a Legfelsőbb mindenben megtalálható, úgy ott van az elmében is. Akkor miért rossz az elme?

Sri Chinmoy: Két elme van. Az egyik végtelenül kedves, rendkívül isteni, különlegesen tiszta. A másik, amelyik a fizikaiban van, már nem ennyire isteni és tiszta. A testben lévő elméről van szó, amikor arról beszélünk, hogy az elme nem olyan jó, mint a szív.

Megpróbálom leegyszerűsíteni a dolgot, különben puszta filozófiává válik. Isten minden. Ott van egy tigrisben is, de ugyan szembeállnál-e eggyel is? Bizony, nem! A tigris egyből felfalna. Isten mindenben benne él, de néhány dologban nagyobb mértékben nyilvánul meg.

Te emberi lény vagy, és én is. Rizst eszel, kenyeret és pizzát, ahogy én. Csak a belső felismerést tekintve van egy kis különbség kettőnk között, ezért jöttél el hozzám.

Tehát a Legfelsőbb az elmében is ott van, de a szívben készségesebb, nagylelkűbb, kedvesebb és együttérzőbb.

A szív és a lélek sokkal jobban szereti Istent, mint az elme, ezért mondjuk, hogy az előbbiek jobbak. Ez csak összehasonlítás. Az elme nem teljesen rossz. Ha nem rendelkeznénk elmével, nem tudnánk gondolkodni, és olyanok lennénk, mint a bolondok. De van jó néhány dolog, ami jobb, mint az elme. Az elménél jobb a szív, a szívnél jobb a lélek. A szív a teljes egység. Ha ezen belül maradsz, nem érzel irigységet. Nem fogsz szenvedni, aggódni, kételkedni, gyanakodni. Őszinte kislány vagy, hát próbálj mindig a szíved szerint élni, amely azt mondja neked: „Mind egyek vagyunk, mind egyek vagyunk.” Maradj a szívedben, imádkozz és meditálj a szívedben.

Most éppen az elme a főnök. Ameddig az elméd irányít, szörnyen fogod miatta érezni magad, de amikor felismered Istent, meglátod, hogy te parancsolsz az elmének. Amikor az elméd főnökévé válsz, attól fogva szabad leszel.

Gyermekek beszélgetése Istennel

Magadon belül beszélhetsz Istennel

```

Magadon belül beszélhetsz Istennel

Olyan hosszan, ameddig csak akarsz

Így hát beszélj, beszélj, beszélj.

Add át Neki minden szomorúságod, csalódottságod,

Ugyanúgy szereteted és örömöd.

Ő mindent megőriz számodra

Belső isteni Szív-széfjében.

```

83

Istenem! Azt kérted tőlem, hogy ajándékozzam oda minden játékomat másoknak. Nemcsak a játékomat, de sok más dolgot is odaadok az embereknek, és ők örömmel el is fogadják tőlem, de még csak meg sem köszönik.

– Gyermekem, nagyon sajnálom, hogy ezt kell hallanom. Ne aggódj, megdorgálom őket. Kétszer azonban megköszönöm minden nap, hogy ezt cselekedted!

– De mikor, kérlek, mondd meg, mikor köszönöd meg?

– Csendben megköszönöm édesapád által, mielőtt este lefeküdni mész, és rá mosolyogsz. Csendben megköszönöm édesanyád által, ha kedvesen rá mosolyogsz, amikor felébredsz.

84

– Istenem, egy kicsit meg vagyok zavarodva. A nagymamám azt mondta, hogy Te a szívemben vagy. Édesanyám azt, hogy Te a szememben vagy, apám szerint pedig körülöttem vagy. Kinek van hát igaza?

– Mindegyiküknek igaza van.

– Istenem, ez lehetetlen! Hogyan lehetne igaza mindegyiknek? Kérlek, mondd meg őszintén, kinek van igaza!

– Őszintén szólok, amikor azt mondom, hogy igaza van nagymamádnak, édesanyádnak és édesapádnak is.

– Hogyan?

– A szívedben élek, ezért vagy ilyen lélekteli. A szemedben élek, ezért látszol spirituálisan szépnek. Körülötted élek, ezért vagy olyan figyelmes.

– Ó Istenem, igazán megérdemled a köszönetemet!

– Ne nekem köszönd! Nagymamád, édesanyád és édesapád érdemli meg azt. Menj hát, és köszönd meg nekik!

– Megteszem. Istenem, mielőtt indulnék, szeretnék mondani Neked valamit. Mivel mindig olyan kedves voltál hozzám, Te különleges köszönetet érdemelsz. A többieknek csak egyszerűen megköszönöm.

Isten elmosolyodott, és könnyezett örömében.

85

– Istenem! Édesanyám azt mondta, ne árulkodjak senkire, de sajnos mégis ezt kell tennem. Tudod Istenem, anyám nagyon gyakran összeszid, nővérem pedig majdnem mindennap megver. Biztos vagyok benne, hogy nem cselekszenek helyesen. Istenem, Te mit gondolsz?

– Mondd meg nővérednek és édesanyádnak, hogy beszéljenek Velem, mielőtt veszekednek veled vagy megvernek.

– Igen, igen, ezt fogom tenni. Ez azt jelenti, hogy most már nem tudnak bántani.

– Gyermekem, ez nem egészen van így. Hadd mondjam el a titkomat. Amikor hozzájárulásomat fogják kérni, hogy megszidjanak vagy megüssenek, először megnézem, hogy megérdemled-e. Ha nem, akkor megdorgálom őket, de ha igen, akkor elég erőt és derűt adok neked, hogy elfogyaszd rossz tetteid gyümölcseit. Azt szeretném, ha kedves lennél, jó, tökéletes és isteni.

– Az leszek, Istenem! Köszönöm, és még egyszer köszönöm!

86

– Istenem, van egy nagy problémám. Édesanyám azt mondta, hogy több időt kell imádkoznom Hozzád, apám szerint pedig ez is több mint elég. Istenem, kinek van igaza, anyámnak vagy apámnak? Vagy talán egyiknek sem?

– Minél többet imádkozol, annál több örömet szerzel Nekem. Tehát édesapád tévedett. Ugyanakkor, ha nem adod bele szívedet az imádságba, csak az idődet vesztegeted. Ha nincsenek benne őszinte érzéseid, édesanyád rosszul teszi, ha erőlteti az imádkozást. Hadd mondjak el neked egy új imát, amely mindent megad, amire szükséged van:

– Istenem, azért imádkozom Hozzád, hogy tégy a legédesebb, legdrágább gyermekeddé. Tégy engem olyan kedvessé, amilyen Te vagy. Fordítsd feléd figyelmemet minden nap, hogy mindig rád gondoljak. Azért imádkozom Hozzád, hogy képes legyek eleget tenni Neked minden nap, minden órában, minden percben és minden másodpercben.

– Istenem, ez csodálatos ima. Hozzátehetek még néhány szót?

– Természetesen, ha akarsz.

– Szeretném kiegészíteni ezzel: Istenem, szeretlek, imádlak és csodállak!

– Ámen. Nagyszerű, nagyszerű!

– Ezerszer köszönöm! Biztos, hogy mindennap el fogom mondani ezt az imát, amelyet adtál nekem.

87

– Istenem! Anyám folyton háborgat, azt mondja, minden reggel és este imádkoznom kell Hozzád. Azt is mondja, ha ezt teszem, képes leszek látni Téged minden nap. És még mást is mondott. Azt, hogy nagyon kedves vagy. Ha ez valóban így van, kérlek, tégy egy szívességet! Megmondanád, hogyan láthatnálak akkor is minden nap, ha nem imádkozom Hozzád?

– Láthatsz engem nem is egyszer, de két alkalommal is egy nap. De egy kicsit ezért imádkoznod kell Hozzám. Várj csak, van egy csodajó ötletem! Elmondom neked a legkönnyebb imát. De ez titok, nem árulhatod el senkinek. Maradjon csak köztem és közted:

Minden reggel állj a nappalitok nagy tükre elé, és tartsd a szemedet félig nyitva. Nézz a tükörképed szemébe és mosolyogj, csak mosolyogj! Biztos lehetsz, hogy meg fogsz látni a szemeidben. Először a jobban, azután a balban.

– Mindig így fog történni? Nem lehet, hogy először a balban látlak meg, és csak utána a jobban?

– Lehet, de akkor csukott szemmel hétszer el kell ismételned a nevemet, és csak utána nézz a tükörbe. Ekkor a balban kell engem először meglátnod.

– Istenem, azt nem bánnád, ha másképpen csinálnám? Remélem, úgy is jó, ha félig nyitva tartom a szememet és addig mosolygok, amíg meg nem látlak, de nem állok a tükör elé. Gondolom, így könnyebb lesz. Nem baj?

– Egyáltalán nem. El kell ismernem, bölcsebb vagy nálam. A legkönnyebb módját akartam megmutatni annak, hogy megláss engem. Azt akartam, hogy állj a tükör elé félig nyitott szemmel. Te még ennél is ügyesebben csinálod: csak félig hunyod le a szemed, és mosolyogsz, amíg meg nem pillantasz. Így felfedeztél egy még egyszerűbb módszert. Valóban nagyszerű vagy és okos. Szeretlek is érte, és büszke vagyok rád.

– Nagyon köszönöm, Istenem!

88

– Istenem, mi a valódi neved?

– Az igazi nevem ugyanaz, mint a tiéd.

– Nem adom Neked a nevemet!

– Akkor mit akarsz, mi legyen a nevem?

– Azt akarom, hogy Víz legyen a neved.

– Víz! Ez szép név. Mostantól, ha ezen a néven szólítasz, hallgatok rá.

– Istenem, elmondok egy titkot. Anyám azt tanította, hogy a víz másik neve: Élet.

– Most pedig gyermekem, én egy másik titkot mondok neked. Az élet másik neve: Isten.

– Elmondhatom a titkodat anyámnak?

– Természetesen.

– Istenem, igazán köszönöm, hogy elmondtál nekem egy ilyen nagy titkot.

89

– Istenem, nagyapám mindig arról beszél, hogy sohasem szabad hazudnom. De, tudod, milyen sokszor lódított nekem?

– Miféle hazugságokra gondolsz?

– Az első, hogy Te sokkal öregebb vagy, mint ő. A második, hogy neked nincs szükséged szemekre, hogy úgy láss, mint mi. A harmadik, hogy neked fülekre sincs szükséged, hogy úgy hallj, mint mi. A negyedik, hogy nincs szükséged szájra, hogy beszélni tudj. Most itt állsz előttem és látom, hogy két szemed van, két füled, szád, mint nekem, nagyon fiatal és szép vagy. Még annyi idős sem vagy, mint apám. Hogy is mondhatta nagyapám, hogy öregebb vagy, mint ő!

– Gyermekem, igazad van, és igaza van nagyapádnak is. Ő könyvekből ismer engem, a te tudásod pedig onnan származik, hogy szemtől szemben látsz. Nagyapád elgondolásként kezel, te viszont szerető Barátként és élő Igazságként.

90

– Istenem, szeretnék mondani valamit. Két és fél ezer évvel ezelőtt élt a földön egy nagyon nagy spirituális Mester. Buddha volt a neve. Gondolom, hallottál már róla. Apám spirituális ember, és Buddha útját követi.

– Kérlek, mondd el, melyik utat járja édesanyád!

– Anyám sokfajta utat követ. Buddháét, Krisnáét, Rámakrisnáét, Ramana Maharsiét, és időnként Sri Chinmoyét. Ezek jó és nagyszerű Mesterek, nagyon, nagyon sok tanítványuk és követőjük van. Nekem nehéz a választás, nem tudom, melyik utat kellene követnem. Ha a Zen útját követném, apám nagyon elégedett lenne velem. Ha pedig édesanyám példájára, sokféle utat követnék egyszerre, akkor neki szereznék örömet.

– Azt szeretném, ha az Én Utamat járnád.

– Melyik a Te Utad, Istenem?

– Imádkozz és meditálj minden nap, hamarosan megtudod, mi az Én Utam.

– Istenem, köszönöm Neked, a szívem mélyéből.

91

– Istenem, van egy perced? Kérdeznem kell Tőled valamit. Anyám azt mondja, szeretnem kell Téged minden áldott nap. Igaza van?

– Igen, édesanyádnak igaza van.

– Hogyan szerethetlek Téged, amikor nem is ismerlek eléggé?

– Engedd meg, hogy elmondjam, mit tegyél. Igaz, hogy Engem nemigen ismersz, de édesanyádat már annál inkább. Mától kezdve próbáld meg őt jobban szeretni. Annyi szeretetet, amennyire neki szüksége van, megtart magának, a maradékot pedig Nekem adja. Osztozni fogunk a szeretetedben. Rendben?

– Köszönöm, Istenem!

Történetek gyerekeknek

Gópal bátyja

Ez egy csodaszép történet Krisnáról, akinek a másik neve Rakhal Rádzsa. „Rádzsa” azt jelenti: király, a „Rakhal” jelentése pedig: pásztor – az, aki a teheneket kihajtja a legelőre. Krisna király volt, de pásztor is egyben, ezért hívták Rakhal Rádzsának, a Pásztorok Királyának.

Élt egyszer régen egy idős ember, aki jámbor volt, kedves és nagylelkű. Mindennap imádkozott Istenhez. Amikor nagyon megöregedett és elérkezett halála órája, így szólt feleségéhez:

– Érzem, hogy meghalok. Itt maradsz a földön nélkülem, de ne aggódj, Isten majd törődik veled.

Felesége pedig így válaszolt:

– Ne félj, a Mennybe fogsz jutni, ahol Isten majd törődik veled.

Az idős párnak egyetlen gyermeke volt, egy kisfiú, akit Gópálnak hívtak. Gópál hétéves volt, amikor édesapja meghalt. A kis családnak az erdőben volt az otthona. Nagyon szegények voltak, a tehenükön kívül semmijük sem volt. Amikor Gópál apja meghalt, édesanyja eladta a tehéntejet, így egy kis pénzhez jutott, amiből táplálni tudta magát és gyermekét. Bár nagyon szegény volt az asszony, mégis odaadóan szerette Krisnát. Egész nap imádkozott hozzá, egy pillanatra sem feledkezett meg róla. Egész élete imádság volt.

Mivel Gópál hétéves volt, iskolába kellett mennie. Az iskola nagyon messze volt az otthonától, és át kellett vágnia az erdő sűrűjén, hogy eljusson oda. A kisfiú nagyon félt útközben, mert mindenhol vadállatok leselkedtek rá. Minden reggel nagy-nagy félelemmel vágott neki az útnak, de még borzasztóbb volt, amikor este visszafele kellett jönnie. Az erdőben akkor már sötétedett, így Gópál még jobban rettegett. A félelemtől reszketve, sírva érkezett haza. Egy napon aztán így szólt anyjához:

– Nem akarok iskolába járni, mert nagyon félek útközben. Ha senki sem kísér el, nem megyek soha többet.

Anyja erre így felelt:

– Gyermekem, holnap a bátyád el fog kísérni. Ugyanis nekem van egy másik fiam is, aki az erdő sűrűjében él. A teheneknél fogsz vele találkozni. Ha hívod, jön, és játszik veled. Elvisz majd az iskolába, és haza is kísér.

Gópál nagyon boldog volt. Megkérdezte, hogyan hívják a testvérét, akit még sohasem látott.

– A bátyád neve Rakhal Rádzsa – mondta az asszony.

A következő napon, amikor Gópál elindult a sűrű erdőben az iskola felé, elkezdett hangosan kiabálni:

– Rakhal Rádzsa, Rakhal Rádzsa, hol vagy?

Rakhal Rádzsa nyomban ott termett. Korona volt a fején és pávatollak ékesítették, úgy nézett ki, mint egy valódi király.

Így találkozott Gópál Rakhal Rádzsával, és együtt mentek az iskolába. Amikor közeledtek az iskolaépülethez, Rakhal Rádzsa így szólt a fiúhoz:

– Most már menj egyedül. Amikor véget ér a tanítás, érted jövök, és hazakísérlek.

És ez így is ment minden nap. Reggel elkísérte Gópált az iskolába, és este épségben hazahozta. Gópál nagyon örült új testvérének.

Egyik nap az anyja megkérdezte:

– Gópál, el szokott hozzád jönni Rakhal Rádzsa?

– Igen, mindig eljön – válaszolta Gópál.

– Megmondtam, hogy így lesz, hiszen Ő a bátyád – mondta az anyja.

Gópál és Rakhal Rádzsa pedig boldogok voltak együtt, sokat játszottak az erdőben. Rakhal édességgel és mindenféle jóval kedveskedett öccsének, így az mindig elégedett és boldog volt. Édesanyja nem aggódott, amikor későn jött haza, mert az idősebb testvére, Rakhal Rádzsa vigyázott rá.

Néhány hónappal később Gópál tanítójának meghalt az anyja. Indiában ha valaki meghal, annak a hónapnak a végén halotti tort tartanak. Bárki részt vehet a lakomán, és ott annyit ehet, amennyi csak beléfér, sőt tiszteletlenségnek számít visszautasítani az ételt. Szóval, amikor a tanító édesanyja meghalt, egy hónapra rá lakomát rendeztek az iskolásoknak. Minden gyerek hozott ajándékot, csak szegény Gópálnak nem volt pénze. Szomorúan kérdezte az anyjától:

– Szeretnék én is vinni valamit a tanítómnak, de olyan szegények vagyunk. Mit is tehetnék?

– Kérd meg Rakhal Rádzsát, Ő biztosan ad valamit, amit elvihetsz ajándékba – mondta az édesanyja.

Így reggel, miközben az iskola felé mentek, Gópál így szólt:

– Rakhal Rádzsa, ma mindenki ajándékot visz a tanítónak, de én olyan szegény vagyok, semmit sem tudok vinni. Tudnál segíteni rajtam?

Erre Ő így felelt:

– Én is nagyon szegény vagyok, de adok neked valamit.

Nagyon boldoggá tette Gópált, hogy nem kell üres kézzel beállítania a tanítójához.

Rakhal Rádzsa, aki valójában egy isten volt, odaadott egy kis fazék aludttejet a fiúnak.

– Vidd ezt – mondta. – A tanítód tudja, hogy nagyon szegény vagy, nem lesz kifogása ellene.

Gópál boldog volt, hogy tud valamit ajándékul adni. Amikor az iskolába ért, látta, hogy a társai gyönyörű, drága dolgokat hoztak. Szegény fiú nagyon szomorú lett, és szégyellte magát. Úgy állt az ajtóban, mint egy tolvaj. Nem akarta, hogy valaki meglássa, hogy ő csak egy kis fazék aludttejet hozott. A tanító azonban különösen kedves volt hozzá. Átvette az edényt a fiútól, és az aludttejet áttöltötte egy nagy fazékba. Úgy gondolta, hogy szolgái hamarosan hoznak még az ünnepségre aludttejet, és majd hozzáöntik ahhoz, amit Gópál hozott.

De mi történt? Amikor a tanító a kis fazék tartalmát átöntötte a nagyba, az hirtelen olyan sok lett, hogy a nagy edényt színültig megtöltötte. A tanító elámult. Hogyan lett egyszerre ilyen sok az a kevés aludttej?

Az emberek, akik megkóstolták Gópál ajándékát, az egész lakoma alatt arról áradoztak, milyen jó is az.

– Még soha nem ettünk ilyen jót – mondták. – Olyan illatos és pompás! Nagyon ízletes! Egyszerűen kiváló!

A tanító pedig mindannyiszor megjegyezte:

– Ezt Gópál hozta nekem. Ez Gópál ajándéka.

Aztán megkérdezte tőle:

– Honnan vetted ezt a fazék aludttejet, amelyet nekem hoztál?

Ő pedig így válaszolt:

– Az én Rakhal Rádzsám adta.

– Ki az a Rakhal Rádzsa? – kérdezte a tanító.

– Oh, Ő az én bátyám, a legbizalmasabb barátom. Mindig elkísér az iskolába, és haza is Ő visz – felelte Gópál.

A tanító tudta, hogy a fiúnak nincs testvére, egyetlen élő családtagja az édesanyja. Megkérte ezért, hogy mutassa meg neki Rakhal Rádzsát.

– Rendben van – mondta Gópál. – Ő a legszebb, koronája van, és pávatollas dísze. Olyan gyönyörű!

Megígérte a tanítónak, hogy elviszi Rakhal Rádzsához.

Este, amikor a lakoma véget ért és mindenki jóllakva távozott, a fiú magával vitte tanítóját az erdőbe. A szokásos helyen, ahol bátyjával találkozni szokott, elkiáltotta magát:

– Rakhal Rádzsa, Rakhal Rádzsa, Rakhal Rádzsa!

De Rakhal Rádzsa nem jött elő.

– Rakhal Rádzsa – kiáltotta újra – miért vagy ilyen rossz? Mindennap eljöttél, sokszor hívás nélkül is. Most még kiáltok is érted, mégsem jössz. Miért vagy ilyen szívtelen velem? Miért vagy ilyen kegyetlen? A tanítóm nem fog hinni nekem, azt fogja gondolni, hazug vagyok. Kérlek, gyere, Rakhal Rádzsa, kérlek!

Sírt és könyörgött, de Rakhal Rádzsa nem jött.

A tanító így szólt:

– Hazudtál, az aludttejet valaki más adta neked.

Gópál megrázta a fejét, és tiltakozott:

– Nem, nem, az én Rakhal Rádzsám adta. Nem tudom, miért haragszik rám, miért nem jön ma el.

És újra elkezdte hívni:

– Rakhal Rádzsa, kérlek, kérlek, gyere!

De Rakhal Rádzsa nem jött.

Egyszer csak a fiú és a tanítója hangot hallott az erdőből.

– Gópál, ma nem jövök. Eddig édesanyád miatt jöttem, aki mindig, mindennap imádkozik hozzám. Különleges örömöt szerez nekem, ezért jövök segíteni és játszani veled. De a tanítód soha nem imádkozott hozzám, miért mutatnám meg neki az arcomat? Ő nem szolgált rá. Csak azokért vagyok, akik imádkoznak hozzám, akiknek szükségük van rám. A tanítód sohasem imádkozott hozzám, ezért nem jövök.

A tanító mindent megértett, és igen nagyra becsülte, hogy a fiú édesanyja ilyen magas szintű spirituális életet él. Nem láthatta ugyan magát az Úr Krisnát, de megértette, ha valaki mindennap imádkozik hozzá, mint Gópál édesanyja, az képes rá, hogy lássa Őt.

Te is imádkozhatsz minden reggel és este. Isten örömére szolgál, ha ezt teszed. Csak öt percet imádkozz reggel és este, édesanyád és édesapád megmutatják neked, hogyan. Meglásd, ha így teszel, neked is lesz saját Rakhal Rádzsád, aki mindig segít, ha nehézségeid vannak vagy veszélybe kerülsz.

Kérj oltalmat!

Egyszer egy csapat bajkeverő, rossz gyerek megtámadott egy tizenkét-tizenhárom év körüli fiút, aki éppen az iskolából ballagott hazafelé. Szegény teljesen egyedül volt, minden segítség nélkül, így nem tudta megvédeni magát ilyen sok rosszindulatú suhanccal szemben. Eszébe jutott, amit édesanyja gyakran mondott neki: „Valahányszor nehézségeid támadnak vagy veszélybe kerülsz, imádkozz Istenhez!” Imádkozott is egy-két másodpercig, de Istentől nem jött segítség – kegyetlenül megverték.

Keservesen sírva ért haza. Anyja vigasztalni próbálta, de ő szemrehányást tett neki:

– Azt mondtad, ha Istenhez imádkozom, meg fog védeni. De Isten nem védett meg. Nézd, kék és zöld vagyok mindenütt, ráadásul vérzek is egy csomó helyen.

Az anyja erre így szólt:

– Fiam, én azt kértem, hogy mindennap imádkozz, de te nem teszed ezt meg, sem korán reggel, sem este. Egyszer talán imádkozol egy héten, de néha még annyiszor sem. Egyszer-egyszer meditálsz is, aztán egy-két hétig nem. Minden nap, minden reggel legalább tíz percet kellene imádkoznod Istenhez. Az ima és a meditáció hasonlít az izomhoz. Ha csak kéthetente tornázol, nem leszel erős, csak akkor fognak fejlődni az izmaid, ha mindennap elvégzed a gyakorlatot. Hasonlóan, csak akkor fog belső erőd növekedni és Isten akkor véd meg, ha mindennap imádkozol Istenhez. Akkor köteles téged oltalmazni, ha minden reggel és este imádkozol Hozzá.

Attól a naptól kezdve a fiú elkezdett rendszeresen imádkozni Istenhez. Hallgatott anyja szavára, mindennap korán reggel tíz percet, este pedig ötöt imádkozással töltött. Fél év elteltével így szólt édesanyjához:

– Valóban, az ima hatásos. Most már senki sem bánt. Akármikor jöttem haza, senki sem háborgatott.

Erre az anyja így felelt:

– Még ha valaki bántani akarna is, tudod, hogy védelem alatt állsz, mert mindennap rendszeresen imádkozol, és Isten elégedett veled, megvéd téged.

Hát még aznap történt is valami. Amikor a fiú az iskolából ment hazafelé, egy nagydarab, erős fickó durván megragadta, és meg akarta ütni. A gyereknek egyből ez jutott eszébe: „Ó, Uram, anyám azt mondta, ha mindennap imádkozom hozzád, vigyázol rám.” Hangosan ismételgetni kezdte:

– Istenem, Istenem, Istenem, Istenem, védj meg, védj meg!

Az idegen, aki megtámadta, csak nevetett a fiún.

– Hiába mondogatod, „Istenem, Istenem, Istenem”, nem érsz el vele semmit. Ha azt hiszed, hogy így megszabadulhatsz tőlem, hát nagyon tévedsz!

Ekkor hirtelen egy belső hang szólt a fiúhoz. „Mondd neki, hogy még egy szellem is eltávozik Isten nevének hallatára.” A gyerek gyorsan elismételte, amit hallott, mire az ember furcsamód azonnal elengedte, és elszaladt.

Az történt ugyanis, hogy előző éjjel az idegen egy szellemet látott álmában, ami nagyon megrémítette. A szellemtől mindenki fél, még a felnőttek is. Amikor a „szellem” szót meghallotta, felrémlett benne az álom. Amikor a fiú elismételte a sugalmazott mondatot, Isten elérte, hogy a marcona alak ezt a kisfiút az álmában megjelent szellemként lássa. A kisfiú arcában mutatta meg neki ugyanis a szellemet, és ez futamította meg.

Amikor az útonálló eltűnt, a fiú hazarohant édesanyjához elmesélni, mi történt, aki csak ennyit mondott:

– Pontosan ez az, amiről beszéltem, ha mindennap imádkozol, Isten megvédelmez. Az oltalma alatt állsz.

Ebből is láthatod, ha naponta kéred, Isten óvni fog téged. A kisfiú soha nem gondolt szellemekre, de Isten megsúgta neki, mit mondjon. Ha imádkozol, téged is mindig segíteni fog, és megment a veszélytől isteni trükkjeivel. Belülről vagy mások által üzenetet fog küldeni. Ha megtámadnak, olyan dolgokat juttat eszedbe és mondat veled, amit nem értesz, de amitől támadód halálra rémül, és békén hagy. Imádkozz Istenhez minden nap! Ha naponta imádkozol, tudni fogod, hogyan mássz ki a bajból.

Egy gyermek Istene2

Amikor Gulu betöltötte a negyedik életévét és az ötödikbe lépett, elérkezett az idő, hogy bevezessék az írás-olvasás rejtelmeibe. Egy napon a fiú apja így szólt:

– Készülj, Gulu, elviszlek az iskolába Agore tanító úrhoz.

Gulu öröme nem ismert határt. Boldog volt, hogy táskával a kezében iskolába járhat.

Okos kisfiú volt, nagyon szerette a történeteket. Gyakran kérlelte nagyanyját, hogy meséljen neki. A Prahladról szóló jól ismert történetet mindig nagy csodálattal hallgatta, és fenntartás nélkül elhitte minden szavát. A történet betöltötte egész képzeletét, és ilyen megjegyzéseket tett:

– Milyen kegyetlen Prahlad apja, nagyanyó! – mondogatta. – Micsoda gyötrelmeket okozott szegény fiúnak! Ugye, nagyanyó, senki sem pusztíthatja el azt, akinek Isten az oltalmazója?

Egyik nap eszébe ötlött, hogy megkeresi Istent. „Virágokkal szokták Őt imádni, tehát ott kell rejtőznie a kertben a rózsákban”, elmélkedett. „Ha rátalálok, úgy összebarátkozok Vele, hogy nem lesz képes többet elhagyni.”

Egész nap bóklászott a kertben, Istent kutatva rázogatta a növényeket, de sehol sem bukkant Rá. Végül csalódottan tért haza.

Otthon édesanyjától kérdezte:

– Olyan sokáig kutattam Isten után, miért nem akadtam rá?

– Gulu, Isten szeret játszani, és bújócskázik velünk. Nagy szakértő ebben. Úgy el tud rejtőzni, hogy még a nagy szentek és bölcsek sem találják meg.

– Édesanyám, akkor ki lelheti meg?

– Senki, amíg Ő fel nem fedi magát. De mégis ott van mindenki mellett, és megvéd bennünket, ahogyan Prahladdal tette. Ott van elrejtve a te szívedben is.

– Igen, a szívem közepén! Képzeld, édesanyám, amikor a kertben kutattam utána, úgy rémlett, hogy valaki válaszol a szívemből.

– Az a benned lakó az Isten. Őt imádd! Tanuld meg Őt úgy szeretni, mint ahogyan engem szeretsz! De nemcsak a te szívedben található meg, hanem minden szívben. Tanuld meg mindet szeretni, akkor biztosan felfedi magát előtted.

Anyja szavai megnyugtatták Gulut, és tovább dédelgette a reményt, hogy egy napon Isten eljön hozzá.

Egyszer aztán a kisfiú ellátogatott édesanyjával az anyai nagybátyja házához, majd hármasban indultak haza Pudzsa ünnep estélyén. A vonat zsúfolásig megtelt utasokkal, nem volt elég ülőhely. Gulu nem törődött ezzel, az ajtó ablakán kihajolva kémlelte a tájat. Nagybátyja figyelmeztette, hogy ne hajoljon úgy előre, mert kizuhanhat.

– Hogy eshetnék ki, erősen fogódzkodom az ajtóban – felelte.

Azonban hirtelen kinyílt az ajtó, és a kisfiú nem tudta magát megtartani, kiesett a vonatból. A kocsiban lévő emberek éktelen szörnyülködésbe és jajveszékelésbe kezdtek. Gulu édesanyja kétségbeesésében fia után akart ugrani, de az utasok visszatartották.

Éjjel volt, semmit sem lehetett látni a sötétben, a vonat pedig tejes sebességgel robogott. Az izgalom miatt senkinek sem jutott eszébe, hogy használja a vészféket. A riadalomra felfigyelve a szomszéd kocsiban ülő utasok húzták meg a kart, mire a vonat lefékeződött.

Elkezdett visszafele tolatni, de senki sem bízott benne, hogy még élve megpillantják a kisfiút. Jó sokat visszatolatott, amikor egy alak tűnt fel a hídon. Gulu anyja felkiáltott:

– Nézzétek, ott van az én Gulum!

A vonat megállt, az anya odarohant gyermekéhez, és karjaiba vette.

– Megsérültél drágám? – kérdezte tőle sírva.

– Hogy sérültem volna meg, anyám? Hiszen amikor zuhantam lefele, a bácsikám kiugrott, és karjaiba kapott.

Az anya elcsodálkozott.

– Nagybátyád nem ugrott ki. Ott maradt velünk fenn a vonaton.

– Ne mondj ilyet, édesanyám! Hiszen egész idő alatt az ölében tartott. Akkor tett le, amikor a közelbe értetek, és arrafele ment el.

Az anya testén remegés futott végig.

– Gulu, téged Isten mentett meg a nagybátyád képében – mondta.

Anyja szavaira a kisfiú magánkívül volt a csodálkozástól.

Bizony, ez így van. Amikor valóban bajba kerülsz, Istennek segítenie kell, ha mindennap imádkozol hozzá. Ha ezt teszed, a leggyönyörűbb alakjában fogod Őt meglátni. Amikor szemtől szemben állsz vele, csodálkozni fogsz, mert végtelenül szebb, mint amilyennek valaha is elképzelted.

Az imádkozáshoz semmire sincs szükséged, amit szüleidtől kérned kellene. Ahhoz, hogy inget, cipőt vagy bármi mást vásárolhass, pénzre van szükséged. De ahhoz, hogy meglásd Istent, nem kell pénz, csak imádkoznod kell. Az imádkozás olyan egyszerű, mint meginni egy pohár vizet. Csak imádkozz, és eléred Őt. Amikor pedig megtaláltad, mindent megkapsz Tőle, amire csak szükséged lehet.

CHD 94. Mridu Basini Dévi eredeti bengáli nyelvű írása Sri Chinmoy tolmácsolásában↩

A szerkesztő bevezetője

Egyszer, sok évvel ezelőtt megkérdeztem Sri Chinmoyt, hogy létezik-e valamilyen különleges spirituális képesség, amely segítségül hívható gyermekeink tanításánál? Tömör válasza ebben a könyvben megtalálható. A kulcsszó az „önátadás” volt. Őszintén szólva, akkor még nem tudtam, mit is jelent ez a szó. Idővel azonban nemcsak célom lett törekedni rá, hanem egyre inkább életmódommá vált. Sri Chinmoy azt mondja: „Egy anya természetéből fakadóan gondoskodik gyermekéről, mivel szereti őt. Ha elég szerencsés, gyermeke is törődni fog vele, ha felnő. Nagyon gyakran azonban áldozata nem nyer viszonzást, gyermeke éli a saját életét. Az anya mégis ad, és ahogyan ad, áldás száll rá. A fény, a gondoskodás és más isteni tulajdonságok melyeket gyermekének átad, önmagukban áldást jelentenek.”

A Belső Lénnyel való mélyreható beszélgetésünkkel – melyet meditációnak hívunk – megnyitjuk a mélyen bennünk rejlő béke, szeretet és fény forrását. Előtérbe hozva ezeket a tulajdonságokat, megváltoztathatjuk saját és gyermekeink életét.

Csak akkor mehet végbe életük belső és külső átalakulása, ha a szülők tudatos erőfeszítést tesznek önmaguk és gyermekeik lelki fejlődéséért. Modern társadalmunk a történelem egyik legbizonytalanabb helyzetét teremtette meg gyermekeink számára. Mindennapi életük során olyan kísértésekkel kerülnek szembe, melyek soha ezelőtt nem ejthették csapdába fiatalkori céljaikat. Sokan joggal aggódnak bolygónk fennmaradása miatt. Sohasem volt még sürgetőbb, hogy a szülők szeretettel és gondoskodással forduljanak gyermekeik felé.

Ez a szeretet tulajdonképpen Isten szeretete. Mi több, egy gyermeknek meg lehet tanítani, hogy megtalálja ezt a szeretetet önmagában is, saját szívében.

Ahogyan Sri Chinmoy mondja: „Ha képes vagy gyermekedet szeretetre ösztönözni, ő is ezt fogja tenni valaki mással. Már ezzel az egyetlen dologgal nagyon sokat elérhetünk.”

Ebben a könyvben Sri Chinmoy gyakorlati tanácsot nyújt azoknak a szülőknek, akik számára nemcsak jámbor óhaj, hanem létfontosságú feladat elősegíteni gyermekeik lelki fejlődését, hogy Isten szeretetében, önátadó szívvel nőhessenek fel.

Családom tizenhárom éve él Sri Chinmoy szerető útmutatása szerint. Ismerem több tanítványának gyermekét is, így nemcsak kislányom belső kivirágzásának voltam szemtanúja, hanem azok gyermekeinek is, akiknek e könyvben kifejtett filozófia adott erőt.

A szülők mindennapi földi tevékenysége mellett nem mondom, hogy könnyű egy gyereket megtanítani meditálni, vagy állandóan szerető törődést biztosítani számára. Ez kihívást jelent, mely fegyelmet, erőt és szeretetet igényel. Sri Chinmoy és megvilágosító filozófiája sokkal inkább segít ebben, mint amennyire valaha is elképzeltem. Azok a gyerekek, akiket megérintett bölcsessége, szerető szívet és békével teli életet testesítenek meg. Számukra magától értetődő tulajdonság az önátadás, amiért mi, a szülők, örökké hálásak maradunk.

From:Sri Chinmoy,Gyermekszív és gyermekálmok , Aum Publications, 1986
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/chd