> – Sri Chinmoy
Ha elszántságot akarunk kifejleszteni, akkor nem az alacsonyabb, érzelmi életerőre kell gondolnunk, hanem a dinamikus, energikus életerőre. Nem az agresszív vitálisként kell gondolnunk magunkra, amely legnagyobb örömmel élvezi a lehangoltságot és a csalódottságot, hanem az elszántsággal teli életerőként. Ha a vitális valamit minden áron el akar érni, akkor az az istentelen vitális. De az istentelen vitális csak elpusztítja a lehetőségeinket és potencialitásainkat. Ha aljas eszközöket alkalmazunk, ha visszaélünk elszántságunkkal, nem érhetünk el semmit. De ha az életerő odaadóan és óriási őszinteséggel akar dolgozni, vagyis ha szüksége van az igazságra, és ha nem nyugszik, amíg el nem éri az igazságot, akkor ez az isteni vitális. Az isteni vitális minden pozitív dolog után áhítozik. Fényre van szüksége. Fény nélkül nem fog kiteljesedni. Szüksége van az isteni Hatalomra: arra a Hatalomra, amely épít, nem pedig arra, amely rombol. Szüksége van az isteni Szeretetre: arra a Szeretetre, amely kiterjeszt, nem pedig az emberi szeretetre, amely csalódással végződik.
Tegyük fel, hogy egy gyermek elkezdett tanulni az általános iskolában. Azt mondja: „Eltökélt szándékom, hogy megszerezzem a mesterdiplomámat; előtte nem hagyom abba a tanulást.” Ha az elszántsága nagyon őszinte, akkor a gyermek egy napon el fogja érni a célját. Ehhez hasonlóan a lelki életben is, ha az életerő ígéretet tesz arra, hogy Fentről határtalan mértékben Békét, Fényt és Üdvösséget fog lehozni, akkor végül biztosan lehozza a Békét, Fényt és Üdvösséget.
De az életerő eltökéltsége nem elég; szükségünk van a lélek akaratára is. Az elszántság végső soron a lélektől jön. Amikor ezt az erőt a fizikai, vitális vagy mentális síkon – vagyis a külső síkon – használjuk, akkor ezt elszántságnak nevezzük. Amikor azonban a belső vagy pszichikai síkon használjuk, akkor akaraterőnek, a lélek fényének nevezzük. Az „akaraterő” az a spirituális kifejezés, amelyet az elszántságra használunk. Amikor a lélek fénye belép az életerőbe, akkor lehet egyetlen pontra irányuló elszántságunk. Ez az egyetlen pontra irányuló elszántság isteni elszántság, valódi akaraterő.
A hétköznapi emberi életben, amikor elszántak vagyunk valamire, öt percig fenntartjuk az eltökéltségünket, aztán minden elszántságunk elvész. Ha magunktól próbáljuk elérni az elszántságot, az nem lesz tartós. De ha egyszer megismerjük, hogy mi a lélek akaratereje, akkor látjuk, hogy ez sok éven át, sőt egy életen át tart.
Az isteni elszántság automatikusan jön, ha a szívünkön, a szív fényén meditálunk. Minden kereső kifejlesztheti a képességet, hogy a fényt előtérbe hozza. Ha a szív helyett máshol meditálunk, akkor elszántságunk ingadozhat. Tegyük fel, hogy elhatároztuk, hogy másnap reggel öt órakor felkelünk. Holnap lehet, hogy a legnagyobb nehézségek árán öt órakor felkelünk. De holnapután egyszerűen elfelejtünk felkelni az ágyból. Nem tettünk eltökélt ígéretet, és így nyolckor vagy tízkor kelünk fel. Hogy miért? Mert nem töltöttük fel az akkumulátorunkat. Ha meditációnk során isteni fényt kapunk a lelkünktől, és ha őszintén imádkozunk a lélekhez, hogy öt órakor ébresszen fel minket, akkor a lélek elégedett lesz. Még ha hajnali kettőkor fekszünk is le, akkor is képesek leszünk öt órakor felkelni. A lélek fel fog minket ébreszteni. A lélek az, aki vállalni tudja a felelősséget, hogy megtegye helyettünk, ami szükséges. Az Igazság és Fény Keresői mindig megpróbálnak szabadon hozzáférni a lélek akaratához. Ha tudatosan igyekszünk azonosulni lelkünk akaratával és belső lényünk elszántságával, csak akkor lehet ereje az erőfeszítéseinknek.From:Sri Chinmoy,Törekvés-csemeték, Agni Press, 1974
Forrás: https://hu.srichinmoylibrary.com/asp